Fülszöveg

A szerző nemcsak a 19. század egyik legműveltebb, legjelentősebb színésze volt, de romantikus hős is, aki Petőfi barátjaként, mint főszereplő vett részt a forradalomban és szabadságharcban. Világos után Bemmel és Kossuthtal Törökországba ment emigrációba, majd - bár távollétében halálra ítélték - hazatért. Hosszas zaklatások után kegyelmet kapott, amiért az osztrákoknak való kémkedés gyanújába keveredett, máig eldöntetlenül, hogy valójában mit tett, vagy mit nem tett. Végül visszatérhetett igazi szerelméhez, a színpadhoz. Naplója, amelyet 1849. június 30-tól 1850. augusztus 23-ig írt, nemcsak az emigráció életének hiteles rajza, de a befogadó ország mindennapjainak érdekes ábrázolása is. Elfogulatlanul szól a török emberekről, szokásaikról, erkölcseikről, vallásukról, családi- és szerelmi életükről, fürdőkről, templomaikról, berendezési tárgyaikról, ételeikről.