Bevezetés (részlet)

Kentenich atya azon alapítók sorába tartozott, akik a Szentlélek ösztönzésére az egyházon belül közösségeket hívtak életre, hogy így bizonyos szolgálatokat végezzenek az egyház számára.

Kentenich atya teremtő munkássága nyomán jött létre a Schönstatti Apostoli Mozgalom.

Ahogy ez más alapítások esetén is lenni szokott, Kentenich atya műve is jellegzetesen egyéni vonásokat mutat. Ez megmutatkozik már első ránézésre, külső szerkezetében is. Addig, míg más alapítók csak egy, legfeljebb két rendet alapítottak, addig Kentenich atya egész sor közösséget hívott életre. Ezeknek csak egy kis része tartozik a hagyományos értelemben vett szerzetesrendek kategóriájába.

[...]

A Kentenich atya által alapított közösségek helyet adnak papoknak és laikusoknak egyaránt. Egy részük a hagyományos értelemben vett szerzetesrendek bizonyos továbbfejlesztésének felelnek meg, míg más közösségei inkább az egyházi egyesületek kategóriájába tartoznak. Ehhez még azt is vegyük hozzá, hogy a közösségeknek csak egy kis része ismeri és gyakorolja a közösségben való együttélést, míg a nagy többség a világban szétszórva él egyedül vagy a családjában, ott, ahol a hivatásának kibontakozására a saját elhatározásából a lakóhelyét kialakította.

Kentenich atya alapítása tehát első ránézésre is a közösségeknek olyan sorát mutatja, amelyhez nem találunk hasonlót az eddigi egyháztörténelemben, hacsak magát az egyházat nem tekintjük. Ez a megállapítás egy fontos utalást tartalmaz. Valóban Kentenich atya nem kevesebbet akart, mint egy "kis egyházat" alapítani, amelyben tükröződik az egyház és az élet gazdag sokfélesége. Ilyen módon akart lehetőleg minden területen és síkon gyümölcsöző, eleven élettel szolgálni az egyháznak.