CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Mit tanít a Bhagavad-gítá?
1-2. Milyen kapcsolat van a szöveg első és utolsó sora vagy egysége között, és ezek milyen közös pontokat hangsúlyoznak?
3. Mi az, ami a szövegben a leggyakrabban ismétlődik?
4. Mi az, amit a legtöbbször dicsőítenek?
5. Mi az, aminek a fontosságát legjobban kiemeli a szöveg?
6. Mi az, amit a szöveg egészének logikai felépítése bebizonyít?
A saranágati
Alázatosság
Önátadás
Annak elfogadása, hogy az Úr az egyedüli fenntartónk
Hit abban, hogy Krisna minden körülmények között meg fog védelmezni
Az Isten iránti tiszta odaadás elérését segítő tettek végzése
Lemondás az Isten iránti tiszta odaadás elérését akadályozó tettek végzéséről
Bhakti-jóga a mindennapokban
Előszó
Több olyan könyvvel találkoztam már, amelynek a bevezetésében a szerző arra kéri az olvasót, hogy próbálja meg féken tartani a kíváncsiságát és szépen sorjában, lap lap után, az elejétől a végéig olvassa a művet a megfelelő hatás elérése érdekében. Ez a munka nem az ilyen alkotások közé tartozik. Azoknak, akik a filozofikus elmélkedést részesítik előnyben, azt javaslom, hogy először az első fejezettel ismerkedjenek meg, azokat pedig, akik a mindennapok praktikus tetteiben érzik inkább otthon magukat, arra bátorítom, hogy az utolsó résszel kezdve, fordított sorrendben olvassák a három fejezetet.
A Bhagavad-gítá nem egy bizonyos kaszt vagy felekezet részére íródott. Az emberek minden rétege útmutatást kaphat belőle arra vonatkozólag, hogyan szabadulhat meg az élet elkerülhetetlen gyötrelmeitől, és érheti el a lelki élet tökéletes szintjét. Azokat az embereket, akiket inkább a dolgok elméleti alapja érdekel, a tudás segítségével vezeti el a tudatos cselekvés tökéletességéig, míg azokat, akik a tettek embereinek vallják magukat, a cselekvés tudatosításán át juttatja el a bölcsek életszemléletéhez. Éppen ezért úgy éreztem, hogy ha csak azt a tanulmányt jelentetném meg, amelyet most e könyv első fejezeteként olvashatnak, és amit eredetileg egy önálló írásnak szántam, csak fél munkát végeznék, mert az ilyen száraz szövegelemzés csak kevés ember figyelmét képes lekötni. Ezt megfontolván egy másik fejezetben részletesen bemutattam, hogy a Gítá végkövetkeztetését kimondó versben javasolt folyamat elemei hogyan jelennek meg az egész műben, majd miután ezt még mindig túlontúl teoretikusnak találtam, egy következő fejezetben a lehető legegyszerűbben leírtam, mit kell tennie annak, aki a műben javasolt bhakti-jóga gyakorlatait be akarja építeni mindennapi életébe. Aki ilyen tetteket végez, az később természetes módon vágyni kezd arra, hogy minél többet megtudjon elméleti hátterükről, azokat pedig, akik megismerik a Gítá építkezésének isteni harmóniáját, ez kétségkívül arra fogja inspirálni, hogy komolyan vegyék és beépítsék életükbe tanításait.
Syamasundara dasa
2004. február 24.
Srí Purusottama Dásza Thákura megjelenési napja