In honorem Görömbei András
(részlet)

[...]

Eddigi négy évtizedes pályafutása során a most hatvanadik születésnapját ünnepelő Görömbei András különleges elismertséget és megbecsültséget, sőt népszerűséget szerzett magának és munkásságának - a tudományos közéletben, az irodalom- és a magyarságtudomány köreiben, a nemzeti (szép)irodalom alkotóinak soraiban, a világ magyarságának széles közösségeiben, olvasói, hírneves és közszolgálatos értelmiségi rétegek, barátok, kollégák, egyetemi tanítványok közegében. A köszöntők és köszönetmondók sokaságához ebben a kiadványban a volt tanítványok seregének egy maroknyi csapata is csatlakozik. Azoknak a kisebb csoportja, akik csaknem negyven év alatt az egymás után sorjázó generációk tagjaiként nemcsak szellemi értelemben, hanem valamikor a debreceni egyetem bölcsészkarán ténylegesen is Görömbei András hallgatói, vizsgázó diákjai lehettek - nappali, levelező, posztgraduális, doktori vagy egyéb képzési formák keretében. Akik mind tanáruk áldozatos segítőkészségét, útegyengető figyelmét, biztató-lelkesítő tanácsait, pártfogó támogatását élvezhették pályakezdésük és egész azóta végzett tevékenységük során - mert mindőjük az elmélyültebb irodalomkutatással eljegyzett filológussá, kritikussá, szerkesztővé, tanárrá igyekezett válni. Akik bármilyen irodalommal kapcsolatos munkáikban - publikációikban, könyveikben - is nyilvánvalóvá téve törekszenek hűségesek maradni az őket megérintő indíttatásukhoz, a felnevelő szellemiséghez és mesterükhöz (és egymással is szoros baráti és termékeny munkakapcsolatokat ápolva). A személyes összetartozás tudatának melegét mindvégig őrizve - noha időben-térben távolabbra kerülve is az iskolától, az alma matertől. E kötet szerzői nagyrészt vagy elkerültek Debrecenből, vagy eleve máshol munkálkodnak - szerte a Kárpát-medencében, határokon innen és túl -, vagy éppen most indulnak pályájukon (azaz nem mentoruk közvetlen, napi munkatársai, munkahelyi kollégái, szűkebb korosztályi barátai közé tartoznak).

A könyv első részében egy magát Görömbei Andrást megszólaltató beszélgetés, illetve a róla és egyes műveiről szóló írások kaptak helyet; a másodikban pedig olyan tanulmányok, amelyek tematikájukban, szemléletükben, gondolkodásmódjukban híven tükrözik az általa fémjelzett szellemi-irodalmi iskolához, irányultsághoz való kötődést. A kötet titokban, az ünnepelt tudta nélkül készült - az interjút eredetileg a Bárka folyóirat számára (2005/1) adta. Itteni közlését szintén meglepetésnek szánjuk - miként a könyv egészét is. Jelzéseként a hálának és a tisztelgő ünnepi jókívánságoknak; mintha egy csokor virágként: egy csokor írás.

A szerkesztők