Utószó

Nagy Miklós a XX. század egyik tanúja változatos életpályájával és sokféle tevékenységével.

A lelkipásztort, a nevelőt, a költőt, a népi írót, a népszerű novellistát ez a kötet katolikus újságíróként mutatja be az Új Ember hetilapban 1945. október 7-től 1948. november 14-ig írt cikkei alapján. (Nincsenek e kötetben az Új Ember hetilapban ebben az időben megjelent elbeszélései, versei.)

A II. világháború utáni években a kezdődő diktatúrával szemben a demokráciáért, a magyar nép, a vallás és az Egyház szabadságáért folyt a küzdelem a katolikus sajtó lapjain is. Nagy Miklós ebben a küzdelemben élen járt.

Első cikke 1945. október 7-én jelent meg, az utolsó 1948. november 14-én. November 20-án letartóztatják. December 27-én Mindszenty bíboros következik.

Az 1949. februári Mindszenty-perben a bíborost és munkatársait, köztük Nagy Miklóst, börtönbüntetésre ítélik.

A börtönből három év múlva szabadul. Az irodalmi pálya bezárult előtte. Örül, hogy a Gondviselés különös kegyéből az esztergomi egyházmegye legkisebb plébániáján, Únyon, mintegy belső száműzetésben, lelkipásztorként szolgálhatja Istent és híveit.

1973. július 9-én hal meg.

Barátja, Seres Ferenc gyűjti és őrzi műveit. Neki köszönhető, hogy 1993-ban megjelenik Válogatott verseinek egy kötete, később Börtön-versei és Mária-versei. Novelláiból két kis kötet jelent meg eddig. Ideje, hogy újságíróként is megismerje a magyar, elsősorban katolikus olvasóközönség. E kötet írásainak közreadása több szempontból is indokolt.

Több, riportszerű írás, szemtanútól, történelmi ismereteinket bővíti és segíti a történelmi kutatást. Közelről ismerhetjük meg például Mindszenty József bíborost, és többet az akkori egyházi vezetők közül. Nagyszabású a korabeli többszázezres zarándoktömeget fogadó városok és búcsújáróhelyek bemutatása. Az Egyház elleni világnézeti és politikai harcok hátterét is megismerhetjük.

Páratlan felkészültsége és képessége van Nagy Miklósnak a történelmi sorsfordulóknak és a sorsfordító egyéniségeknek a bemutatására. Írásainak figyelmes áttanulmányozása tágítja szellemi látóhatárunkat, de cselekvésre is indít és segít, hogy megvalósítsuk sok ma is aktuális célkitűzését, melyek megvalósítását erőszakkal megakadályozták életében. Új feladataink megoldásához is adhat indításokat.

Nemcsak szempontokat kaphatunk tőle a problémák megoldására, de stílust is tanulhatunk tőle. Soha nem durva, nem nyers az ellenfelekkel vagy más nézetet vallókkal szemben. A közös jót, egy jobb világot akar megvalósítani. Szavai szerint: Ha nem is tudjuk mennyországgá változtatni világunkat, legalább akadályozzuk meg, hogy pokollá váljon.

Csolnok, 2004. november 30-án, Szent András apostol napján.

Szeifert Ferenc