CÍMLAP
|
TARTALOM, AJÁNLÓ |
Tartalom
Bizsergés
Érted jönnek
Elég volt
Szilveszter
Hasonmás
Érés
Vörös rózsák
Pirkadat
Elmúlás
Hasítás
Messze néző
Suhanás
Utolsó dal
Örvény
Kikötés
Sziget
A bűn
Hiábavaló
Homályban
Randevú
Kérdezel
Előttem vagy
Közelben érezlek
Meglátlak
Átváltozás
Vágyakozol
Még látsz engem
Napkelte ablakodon
Átkelés
Beszélgetünk
Kezed nem enged
Könnyek rejtőznek
Tűzfény
Gyereksírás
Levélhullás
Hazatérés
Összetartozás
Elvállalsz mindent
Látod magad
Arcodhoz közel
Ajánló
Talán semmi sem tud gyorsabban száguldani, cikázni, kergetőzni, mint az agyban megszülető gondolatok. Sebességük, pályájuk, irányuk kiszámíthatatlan, nem ritkán követhetetlen.
Aki ismeri a történések titkait, annak különösen áldott adottság, hogy el tud igazodni ebben a látszólagos kuszaságban, amelyben mégis Rend van, és ez a Rend uralkodni is tud szenvedélyeken, indulatokon, szavakon, gondolatokon.
A visszatérő emlékek nehézkes kínjától nem könnyű megszabadulni. Keserű szavakból áll össze a vers, amikor az "élmény", a történet sok-sok év után is fájdalmat szakít fel az érzékeny lélek valamelyik zugából.
A szép természeti képek, mint megannyi különös színben pompázó fénykép, mert a szavak láttatni engedik a tájat, a Dunát, a lebilincselő környezetet.
És ezekben a képekben is ott van a kapcsolat egy másik emberrel, a történelemmel, talán érződik bennük az a bizonyos fájdalom, amely szinte átsüt, átverekszi magát a legszebb gondolatok örvényén is.
Érdekes hangulatúak ezek a versek: semmi és senki sem konkrét, mintha ballada-töredékeket olvasna, érezne az ember. Néha csak a "naprakész", tragikus média-hírek igazítanak el, a terror, a gyűlölet, a szenvedés valóságos útvesztőiben. A vers, a gondolat ezeket is hordozza, mint az áradó víz a felszínen úszó mocskos habot, tajtékot.
Igen, az elbukott forradalom, még úgy ötven év után is emlékeket, gondolat- örvényeket tud kavarni, hiszen oly sok minden történt akkor, és azóta...
És ezeket mind-mind meg kellett írni valakinek...
Takács Szabó Kálmán
a költő barátja