Szép volt a lány,
szeme kék, égbolt rejtőzködik,
kéreg hullik,
fák dőlnek, gallyak hasadnak,
virágot gyűjt kezében.
Ám a dallam a muzsika hangja,
a fiú zenéje, járását félbe hagyta,
gyönyörködött a szóban,
a zene érintésében,
az est leszállt.
A szerelem titka eljut,
más fülekhez,
nem kell a kő,
a test súlya földhöz tapad,
a lány ölelte, mi a fiút eltakarta,
sírt, és könnye tavat fakaszt.