Kedves Olvasó!

Ez a könyv családregény sorozatom utolsó köteteként a finálé címet is kaphatná. Én azonban, mivel azt vallom, hogy a Nagy Természet is öröktől fogva van és örökké lesz, mint a Mindenható Organizátora, és inkább fikcióból keletkezett, helyénvalónak tartom címét.

Hogy az ember mikor lépett színre, és mikor kereszteződött a magasabb rendű észlényekkel, s hogy az miként hatott evolúciós fejlődésére, kultúrlénnyé válására, csak következtethetünk az elhagyott, vagy ma is használatban lévő telephelyeinek felszereltségéből.

Vallom, miként Eric von Däniken, hogy az Univerzumban fejlettebb emberi kultúrák is léteznek, mint a Földön, hogy őseink az Univerzum vándoraiként jutottak a Földre, de nem várom a földöntúli rokonokat, mert véleményem szerint már itt vannak, gondoljunk az Internet világhálójára, amely képes káoszt, de békét is hozni Földünkre.

Ám, ha a földöntúliak jóindulatú segítsége ellenére mégis bekövetkezne Európa exitusa, csak magunkat okolhatjuk, mivel egyre nagyobb méreteket ölt a szeretetlenség és az egymástól való elidegenedés.

Szeretném továbbá tudatosítani embertársaimban az Univerzum Mindenható Urának szükségszerű létezését, a Tőle való félelem helyett az iránta való szeretet kihangsúlyozását, valamint, függetlenül emberré válásunk mikéntjétől, kötődésünket Hozzá.

Nem szeretnék azonban belebonyolódni mindjárt az elején, olvassuk inkább a könyvet!

Szerző