Ismertető

A háromárbocos, ötszáz tonnás Saint-Enoch nevű francia cetvadász hajó Bourcart kapitány vezényletével kifut Le Havre kikötőjéből, hogy a Csendes-óceánon bálnára vadásszon. A derék kapitány és az összeszokott legénység bizakodó, gazdag zsákmányt remélnek. Az általános jókedélyben egyetlen ember nem osztozik, Cabidoulin mester, a hajókádár, aki szentül meg van győződve arról, hogy a Saint-Enochnak ez lesz az utolsó útja, mert mindenképp el fog pusztulni legénységével együtt a matrózlegendákból ismert szörnyeteg, az óriási tengeri kígyó áldozataként.

Ahogyan a régi tengerészek képzeletét, úgy a nagy álmodó, Verne írói fantáziáját is fölgyújtották azok a jelentések és mendemondák, amelyek több száz méter hosszú tengeri szörnyekről és iszonytató pusztításaikról tudósítottak. Szerepeltet is egy óriáspolipot a Nemo kapitány című klasszikus regényében, ám A czetvadászokban láthatatlan főszereplő lesz a borzalmas teremtmény. Bourcart és derűs legénysége egyre lehangoltabb, tanácstalanabb lesz az út során: alig-alig tudnak néhány bálnát elejteni, a cetek egyszerűen eltűntek, s ha néhányra rá is találnak, azok már mind rémisztő sebekkel borított tetemek csupán. Új-Zéland partjaitól Kamcsatkáig járják a Csendes-óceánt, de nagyon soványka zsákmányra tesznek szert - miközben az író beavat a cethalászat minden fortélyába. Eseménytelenül telnek a napok, s ebbe az egyhangúságba csak az hoz némi változatosságot, hogy a velük rivalizáló angol hajó, a Repton legénységével össze-összetűznek. (Verne angolellenessége - sok más műve után - itt igen éles formát ölt.) Bourcart és az öreg tengeri medvék tanácstalanok, el sem tudják képzelni, hová tűnhettek a cetek. Egyre több jel utal arra, hogy a borzalmas tengeri szörny garázdálkodása elől menekülhettek északra. A Saint-Enoch is utánuk indul, ám Kamcsatka partjainál szörnyű élmények várnak rájuk: a szemük láttára pusztul el - érthetetlen módon - az angol hajó, a Repton, majd a Saint-Enoch ott fut zátonyra, ahol ilyet a térképek nem jeleznek. Az igazi meglepetés akkor éri a derék francia cethalászokat, amikor a "zátony" őrült iramban észak felé sodorja őket, magával ragadva a megrongálódott hajót a tehetetlen és kétségbeesett legénységgel együtt. Végül a Saint-Enoch egy jégmező szélére sodródik, s az emberek szánokon vágnak neki a végtelen hómezőnek. A Saint-Enoch katasztrófája ugyanolyan megmagyarázhatatlan, mint a Repton pusztulása volt. Egyedül a kádármester biztos a válaszban: a tengeri kígyó okozta a vesztüket.

Vernének ez a magyar fordításban csaknem ismeretlen regénye igazi hajóskaland, vérbeli tengerésztörténet pusztító viharokkal, izgalmas cetvadászattal, tengerbe esett matrózt támadó cápákkal. Nem szerepelnek benne fantasztikus technikai, természettudományi elgondolások, de az író mesteri módon fokozza a balsejtelemből adódó feszültséget, és szemléletesen példázza, hogy az emberi tudás és kitartás, no meg az optimizmus, a derű a legreménytelenebb helyzetekből is megszabadítja - a franciákat. Az 1902-es Franklin kiadás reprintje.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet