Fülszöveg

A pedagógiai szemléletű neveléstörténet célja csak egy lehet, hogy megsegít a jelen pedagógia életének megértésében. A mai eszményi követelményeket kétségkívül éppúgy ismernie kell annak, aki tanítani akar, mint a fennálló intézményeket és a nevelés és oktatás tényleges rendjét. De hogy ezeket helyesen ismerjük és lényegük szerint megértsük avégből ismerni kell az előzményeket is, azt, hogy eszmények, tények és intézmények hogyan fejlődtek idáig. A múlt ismerete nélkül nem értjük meg helyesen a jelent. Aki nem ismeri a mai iskola kezdeti formáit és történeti alakulásait, aki tájékozatlan abban a tekintetben, hogy nyugati kultúránkban századok során át minő eszményi tervek szerint igyekeztek tökéletesebbé tenni a nevelést, az bámész lelkesedéssel fog minden hangzatos reformötletnek hódolni, és kritikátlanságával csak elősegíti a pedagógiai elhirtelenkedést. Ez persze nem azt jelenti, mintha a múlt alapján lehetne kritizálni a jelent, hanem a múlt tanulságaiból merítve kell óvakodni a kritikátlan vállalkozásoktól. Ezért ha nem lehet is azt mondanunk, hogy a történeti képzettség a nevelés terén mindig helyes reformkísérletekre képesít, de bízvást mondhatjuk azt, hogy a történetietlen szemlélet minden igazi reformnak kerékkötője.