Német Ákos

tél vége

ALIZ
(dühösen) Hadd mondjam el végre.

BELOVÁR
(fojtottan) De én nem akarom tudni.

ALIZ
Nem is sejted, miért vagyok itt?

BELOVÁR
Átjöttél az üzletbe, amikor az alkalmazott ebédelni ment. Nyilván akarsz valamit.

ALIZ
Ideje, hogy tisztán láss. Elhatároztam, hogy elmesélem. Akkor talán abbahagyod a kitalációidat. De készülj fel, a valóság rosszabb.

BELOVÁR
Seherezádé...

ALIZ
Két éve vagyunk házasok. Ezt igazán te akartad, és én nem bántam meg, és te nem akartál meglátni semmit. De ideje, hogy tisztán láss... Emlékszel, mikor találkoztál velem?

BELOVÁR
Uram, parancsol valamit?

FÉREGIRTÓ
Mennyi gyönyörű kő!

BELOVÁR
Esküvő? Évforduló?

FÉREGIRTÓ
Ó, nem... nem, nem. A patkányok miatt jöttem.

BELOVÁR
Bocsánat?...

FÉREGIRTÓ
A mérget hoztam, tudja. A köveknek nem fog ártani.

BELOVÁR
Én nem rendeltem ilyesmit.

FÉREGIRTÓ
Az utca minden pincéje... patkányfészek.

BELOVÁR
De én nem rendeltem!

FÉREGIRTÓ
Kifizette a tulajdonos, akitől bérli az üzletet. Ezt kell kiraknom, ha leenged a pincébe. Magának nem kerül pénzbe.

ALIZ
Mi ez?

FÉREGIRTÓ
Patkányméreg.

ALIZ
Mint a hamu. Csak csillog.

FÉREGIRTÓ
Ne is mondjon ilyet! Épp, hogy leszoktam a dohányzásról. Én hamuszínben csak ezt látom. Úgyhogy ezt ne is mondja...

ALIZ
Csak ez csillog!

FÉREGIRTÓ
Éppen egy hete.

BELOVÁR
Miről beszél? Itt nincsen patkány!

ALIZ
Viccelsz? A minap a kirakaton is átszaladt egy, fényes nappal. Istenverése ez, becsületszavamra, a csatorna alattunk. Patkány egy ékszerész kirakatában, a vörös bársonyon, kínos. Mondhatom szerencse, hogy nem látta senki, csak én. Kínos, kínos.

FÉREGIRTÓ
Itt sok a régi ház, sokaknak van ez a gondja. Eddig mindig hatott.

ALIZ
Mondja, nem veszélyes?

FÉREGIRTÓ
(körülnéz) Mennyi gyönyörű kő. A feleségemnek is tetszene...

ALIZ
Ne is mondja. Én egyenesen szerelmes vagyok beléjük. Sose fogom megszokni. Maga rák jegyű, igaz?

FÉREGIRTÓ
Hogy tetszik mondani? Ő sokkal fiatalabb, mint én. Olyasmi, mint maga...

ALIZ
A rákok szeretik ennyire az ékszereket. Ha a Merkúr a nyolcas házban áll...

BELOVÁR
Erre van a lejárat.

ALIZ
A mi boldog babaházunk, igaz? Mindenki irigyli. Ékszerüzlet a belvárosi korzón, ahol csak hídárnyék a díszlet, és sirályvijjogás, meg ahogy ez a becsavarodott szél korbácsolja a partot. (Kinéz az ablakon)

BELOVÁR
Nehéz lesz így megszoknom téged... Mért festetted be a hajad reggel ilyen váratlanul?

ALIZ
(gúnyosan) Hirtelen rájöttem, hogy csak egy életünk van, viszont ha ez igaz, ezt az egyet én szőkén akarom leélni.

BELOVÁR
Azt mondják, a nők akkor festetik váratlanul új színre a hajukat, ha boldogtalanok.

ALIZ
Én boldog vagyok veled.

BELOVÁR
De azért még gondolsz rá, igaz?

ALIZ
Te nem bízol bennem. Butaságokat hordasz össze. Minden nap ugyanaz, dühbe lovalod magad. Vannak dolgok, amikről nem akarok beszélni.

BELOVÁR
Te a fiúdról beszélsz.

ALIZ
Már nem a fiúm.

BELOVÁR
De róla beszélsz.

ALIZ
Magamról beszélek.

BELOVÁR
Te sose magadról beszélsz...

ALIZ
Állandóan róla faggatsz. Fel se fogod, milyen butaságokat kérdezel... Attól félsz, hogy ő jár az eszemben, pedig gyűlölök rágondolni. Gyűlölöm, ha eszembe jut.

BELOVÁR
Már megint róla beszélünk.

ALIZ
Emlékszel, mikor találkoztál velem? Akkor már szabadulni akartam tőle, de úgy tűnt, hogy sose fog változni semmi. Az a ház hivatalosan le is volt bontva. Csak feküdtünk az ágyon, és veszekedtünk, és ittunk. Én is, nemcsak ő. Vele telt el az életemből a huszonnegyedik év és a huszonötödik. Úgy tűnt, hogy már nem fog változni semmi. Vagy ezt már mondtam? Amikor a férfiak már olyan sandán és nyájasan köszöngéltek, mint a fos, tudtam, mi jön. Már nem szégyelltem magam. Nem vártam semmit. Nem voltam szerelmes.

BELOVÁR
Egyszerűen nem értem, miért nem hagytad el.

ALIZ
Ezen nincs mit érteni. Hűséges voltam hozzá, mint a gyufához a láng. Nem haza mentem, hanem az utcára, hogy eltartsam magunkat. Ő tudta különben. És most te is tudod.

BELOVÁR
Nem hiszem el, hogy striheltél.

ALIZ
Én sem hiszem.

BELOVÁR
Szóval igaz?

ALIZ
És ha igen?

BELOVÁR
Ettől nem gondolom meg magam... Azért még szeretlek.

ALIZ
Azért még elsápadtál. De akartam, hogy tudd.

BELOVÁR
Egy kicsit még szereted, igaz?

ALIZ
Már nem.

BELOVÁR
És engem, szeretsz?

ALIZ
Igen.

LÍVIA
(gúnyolódik) "Édes Istenem!" Mi az, hogy "édes Istenem"? Hát nem itt vagyok neked én? Ha van Isten, édesem, mi nem vagyunk köszönőviszonyban. Itt fekszem hason a kövön, egy csupaszra kopott medvebőrön, és arra gondolok, mi lenne, ha ez a vicsorgó üres fej életre kelne, bőgne, és az arcomba marna, mint egy vénasszonyéba az idő? Ha van Isten, miért nem engedi meg ezeknek a szörnyű fogaknak ezt a viccet, hisz ez se megalázóbb, mint a többi? Sőt, néha arra gondolok, hogy az ember már mindent elért, amit az örökkévalóság adhat. Nekem például, énnekem saját poklom van és saját mennyországom, és néha-néha teljesen úgy érzem, hogy ez az egész tiszta szemfényvesztés, és tévedés lenne azt hinni, hogy nem az enyém az egész világ, az egész, ami van.

MURA
Az anyád bármelyik pillanatban beléphet.

LÍVIA
(gúnyosan) Vesd le végre a tragikus álarcot, a farsang már elmúlt.

MURA
Rossz a kedvem.

LÍVIA
Tőlem, hát tőlem igazán nem lehet rossz a kedved, vagy igen?

MURA
Vicceket gyártasz a kövérségemről. A barátaidat szórakoztatod.

LÍVIA
Drága vén csont. (felöltözik)

MURA
Már az is megalázó, hogy hallgatlak.

LÍVIA
Szedd össze magad! És ne nézz így. Már biztosan kijött a fürdőszobából.

MURA
Sose tudom, menjek vagy maradjak. Minden nap fellázadok, de még nem vette észre senki. Fojt a gallér. Izzadok. Olyan színű az arcom, mint a bomló hús. Megfulladok itt. Megvert engem az Isten, veletek vert meg. Csak nevetsz rajtam, igaz?

LÍVIA
Nem szoktam sírni.

MURA
Milyen keserű ez a tea. Milyen régóta gyűlöllek. Úgy szeretlek, hogy az már szégyen.

LÍVIA
Kiskutyám. Gyere ide, édes kis kutya.

MURA
(reménytelenül) Jön. Ha elment, beszélünk. Hallod?

MARIANN
(Belép, látszólag jókedvűen) Nos? Jól nézek ki? A szeánszra mégsem mehetek úgy, mint egy mosónő. Még elijesztem a szellemeket. Na, nem hallom?

MURA
Jól nézel ki drágám.

MARIANN
Miért nem nézel a szemembe soha? Miért fordulsz el mindig, ha veled beszélek? Meghíztál, rosszul nézel ki... Kerülsz engem. Hát már nem szeretsz? Legalább válaszolj.

MURA
Erőszakos vagy.

MARIANN
Lehet. Már megőrjítesz ezzel a közönyöddel. Lívia, kérlek... (Lívia ártatlanul figyel) Hát mit vétettem? Hát mi bajod velem? Ne fordulj el, nézz végre a szemembe!

MURA
Mit beszélsz? Még meghallják...

MARIANN
(összetörve) Hát nem tetszem már?

MURA
Dehogynem.

MARIANN
Azt mondod, dehogy nem, és nem nézel a szemembe. Azt hiszed, mosolyogsz rám, pedig csak ostobán vigyorogsz. Milyen kínos, milyen kínos...

MURA
Megőrültél. Küldd ki a lányodat...

MARIANN
Hát már más tetszik, igaz? Hát nem bánom. Nem bánom, te piszkos gazember...

MURA
Vagy én fogjam be a szád?

MARIANN
És ki az? Ki az a kis ribanc? Nem bánom, ha elhagysz, de annyi jár nekem, hogy odamenjek, és megnézzem magamnak.

MURA
Szégyellem magam miattad. Azt hittem, nem vagy ilyen gyerekes.

MARIANN
Nézz a szemembe, és beszélj!

MURA
Ne rángass. Nincs benned semmi érzés. Semmi jóérzés...

MARIANN
Ki az? Kikaparom a szemét...

MURA
Micsoda vásári stílus. Hát nem tudsz normálisan viselkedni?

MARIANN
Tudom, hogy más után jársz, tudom. Egy nő megérzi ezt. Fiatalabb, mint én, igaz?

MURA
Nem ezen múlik. Összezavarsz. Küldd ki a lányod.

MARIANN
Szégyelled magad a lányom előtt, igaz? (gúnyosan) Hát mondj valamit...

MARIANN
Megcsúnyultam?

MURA
Nem.

MARIANN
És az a másik... szebb, mint én? Miért hallgatsz? Hát mi baj velem?

MURA
(zavartan) Nem az a nő vagy...

MARIANN
És az a másik...

MURA
(befogja a fülét) Ne kezdd újra!

MARIANN
Meghalt?

LÍVIA
Meghalt, merő bosszúból, a dög.

MARIANN
Mekkorát esett! Jézusom! Drága!

LÍVIA
Ha ilyen hülye. Miért nem néz körül?

MARIANN
Fogd be a szádat. Édes istenem ennek is én vagyok az oka.

LÍVIA
Elegem lett, hogy fogdos. És még vágjak jó pofát, mert apám helyett apám.

MARIANN
Hogy beszélhetsz így? Képzelődsz... Csak nem te toltad oda széket?

LÍVIA
Ki gondolta, hogy ekkorát esik? És ha tényleg baja lett? Ha meghalt?

MARIANN
Mindenről én tehetek. Szörnyű. Jézusom. Mióta apátok halott, ez a ház valóságos... (tördeli a kezét)

LÍVIA
Utálom! Milyen kövér még holtában is! Körbefolyja a potroha.

MARIANN
Hadd hajoljak egész közel. Úgy meglátja az ember, hogy él-e még, vagy se. Gyere, egészen ide, és nézzünk a szemébe. Szegénykém...

LÍVIA
Csak az én szemem tükröződik benne.

MARIANN
Jobb, ha most már indulok. Most, hogy már nincs baja... látni se akarom. Hazudik nekem...

MURA
(megpróbál feltápászkodni) Ki maga?

KUVIK
Nem akartam magára törni. De hiába csengettem. És láttam, hogy bent ég a villany. A kapu meg nyitva... Magáé az autókereskedés, itt a szomszédban?

MURA
Mért kérdi?

KUVIK
Remélem, nem rontottam el a csengőt...

MURA
Én vagyok a főnök. Mit akar?

KUVIK
Ez a Mura autókereskedés?

MURA
És, ha ez? Mura vagyok.

KUVIK
(suttog) Micsoda név! Alig láttam meg a cédulát.

MURA
Milyen cédulát?

KUVIK
A kerítésen. Hogy maga keres embert. Egy alkalmazottat, nem? Vagy nem?

MURA
Segítsen már... Mindjárt szétesik a fejem.

KUVIK
Eredetileg sofőr vagyok. Három évig dolgoztam egy... Azt hiszem, elszakadt a nadrágja.

MURA
(leporolja magát) Hogy hívják?

KUVIK
Engem csak Kuviknak szoktak. A többi meg itt van.

MURA
Itt az áll, hogy Kubinyi. (erőlteti a szemét az olvasással)

KUVIK
Ott persze az áll. De engem mindenki csak Kuviknak hiv.

MURA
Gondolom, elsőre kicsit elhanyagoltnak tűnik itt minden. Mindent egyedül csinálok. (erőlködve olvas) Szóval huszonhat éves. A rosseb, nem látok.

KUVIK
A szemüvegét keresi?

MURA
Szédülök.

KUVIK
Elesett mi? Mi ez a zene? Maga nem hallja?

MURA
A kölykök odaát, fű ég az agyuk helyén. A gyűlöletem kevés rá, hogy a házat rájuk gyújtsam, hát inkább hallgatok. És mit dolgozott legutóbb?

KUVIK
Ha rosszul van, jöhetek később...

MURA
Szóval sofőr, azt mondja? A motorhoz ért, vagy nem?

KUVIK
A sajátomat mindig magam csináltam.

MURA
Szóval ért hozzá?

KUVIK
(készségesen) Nem probléma.

MURA
(a csaphoz megy, megmossa az arcát.) Szörnyű, tudja? Azt hittem, annyi kocsit adok majd el, hogy felérnek az égig, de aztán csak úgy él az ember, hogy annyi nyomot se hagy maga mögött, mint egy jégkocka egy pohár vízben. Minden tönkremegy, de egymillió év múlva úgyis felrobban a nap, és felégeti ezt az istenverte földet. Már alig várom.

KUVIK
Festékkel van leöntve a cégtábla odakint. Tud róla?

MURA
Errefelé az emberek gyűlölik a kereskedőket. Ha csoda folytán csak a felét eladnám, elmenekülnék. (elcsigázottan) Mit nézeget?

KUVIK
A masinákat.

MURA
Mi mindenféle kocsival foglalkozunk.

KUVIK
Értem.

MURA
Itt dolgozni kell.

KUVIK
Értem. Rendben lesz minden. Láttam ott kinn egy új vörös Mercedest.

MURA
Bizományban vettem át. Egy gazdag pasasé.

KUVIK
Értem. Jobban van?

MURA
Várjon meg itt. Megkeresem a feleségem, és bemutatom magát. Ő a tulajdonos. (el)

LÍVIA
(belép) Hát te? Elment az eszed?

KUVIK
Lívia? Miért nem mondod: Isten hozott?

LÍVIA
Te itt akarsz dolgozni?

KUVIK
(hintázik egy széken) Mondjuk, akarok.

LÍVIA
Még hogy Isten hozott! Jobb lesz, ha elhúzol, Kuvik, de most mindjárt. Te őrült vagy, csak botrányra vagy képes, mindent felforgatsz, mindent tönkreteszel. Hozzád beszélek. Visszajöttél, hogy újra belőlünk élj? Mit nézel annyira ott kinn, a fenébe?

KUVIK
Csak a várost. Sose kellett volna elmennem innen.

LÍVIA
(gúnyosan) Egy ingyenélő emlékiratai...

KUVIK
(gúnyosan) Hát mit ne mondjak, vakon hittem benne, hogy úgy jövök ide vissza, mint egy király, vagy sehogy. Mikor letudtam az iskolát, és elköltöztem anyámtól, egy órán át hordtam a szemétbe mindent, amit otthagytam volna. Nem akartam, hogy bárkinek bármiről eszébe juthasson, hogy én itt éltem. És ma? Hogy itt vagyok-e, vagy sem, annyit se jelent, mint egy köpés a folyóba. És látod, most itt fogok dolgozni nálatok. Nem is örülsz? Pedig már egy szobát is kivettem a szomszéd motelben. (nevet)

LÍVIA
Gazember vagy, megvesztél, ha idejöttél.

KUVIK
Csak nem megyek el ilyen rövid látogatás után?

LÍVIA
Nem vagy normális, esküszöm, hogy ideevett a franc. Elmegy az eszed végül neked is, mint az anyámnak.

KUVIK
Nem szeretem, hogy az anyádhoz hasonlítasz.

LÍVIA
Szóval elment az eszed...

KUVIK
Most jött meg.

KUVIK
Mondja csak, ki volt ez?

MURA
(belép) Nem mindegy? A nevelt lányom, különben. A feleségem most nem ér rá. Már nincs is itthon. Sose ér rá.

KUVIK
Csinos lány, egyébként. Az ilyen lányért az emberek a falon átmennének.

MURA
Mit akar ezzel? (elmenőben) Várjon meg itt.

KUVIK
Nyugodjon meg, engem nem érdekel. Erre mérget vehet.

BELOVÁR
(be) A Murát keresem.

KUVIK
Jó napot. Épp elment.

BELOVÁR
Maga az új ember itt? Belovár vagyok. Enyém a vörös Mercedes ott kinn.

KUVIK
Már megnéztem a kocsiját.

BELOVÁR
Szóval látta már. A rohadt kölykök.

KUVIK
Átvágták a benzinvezetéket.

BELOVÁR
Az Isten verje meg a kis rohadékokat. Mikorra tudja megcsinálni?

KUVIK
Pár nap.

BELOVÁR
Ember, ötperces munka.

KUVIK
Egyedül vagyok, látja.

BELOVÁR
Nekem hamarabb kell. Úgy szól a megállapodás, hogy, ha kell nekem...

KUVIK
Nem megy.

BELOVÁR
Maga új ember. Nem ismerjük egymást. Én itt...

KUVIK
Tudom ki maga.

BELOVÁR
Nézze... Kell a kocsi. Oké?

KUVIK
Igyekezni fogok.

BELOVÁR
Köszönöm. Tudtam, hogy megértjük mi egymást.

KUVIK
Talán még az is megjön.

BELOVÁR
Mikor jöjjek?

KUVIK
Nézzen be este.

BELOVÁR
Este nem jó. Álljon már fel, hagyja azt a rohadt kereket.

KUVIK
Küldje a feleségét, az is jó.

BELOVÁR
Honnan tudja, hogy nős vagyok?

KUVIK
Látom a gyűrűjét.

BELOVÁR
Tulajdonképpen... nem szeretem, ha így mosolyog.

KUVIK
Csak jókedvű vagyok.

SZOPRÁN NŐI HANG
Hová vigyem a fényt?

ALT NŐI HANG
Hagyd itt a kisebbiket. A nagyobbat a terembe vidd. Elkapja a szél! Mozogj! Csak be ne szarjanak.

SZOPRÁN NŐI HANG
Csak én be ne szarjak.

MEZZO NŐI HANG
Látom, a társaság jól érzi magát. Vigyázz, minden médium csaló.

ALT NŐI HANG
(dermedten) Honnét tudod?

MEZZO NŐI HANG
De hiszen mindenki tudja.

ALT NŐI HANG
Hagyd már ezt, az Istenit! A Kuvikról beszélek.

MEZZO NŐI HANG
Nálunk dolgozik. (gonoszul) Sápadt vagy, Alizka...

ALT NŐI HANG
Remélem, nem szóltál senkinek... Végül is senki nem ismeri.

MEZZO NŐI HANG
Most teljesen olyan vagy, mint a mama. Pedig te sosem voltál szőke.

ALT NŐI HANG
A sötétben minden nő egyforma szép... Különben a tükör is megvakult. Rossz jel. A szeánszon úgyis minden kiderül.

MEZZO NŐI HANG
Hozzád jöttem Aliz, nem erre a marhaságra. (kíváncsian) És most, mi lesz?

ALT NŐI HANG
(gyertyával a tükör elé hajol) Micsoda öregasszony. A homály csak máz a pirulának. Hát nem így van? (gyertyával rávilágít)

MEZZO NŐI HANG
Ez a pirula neked akad a torkodon. Nem érted: a Kuvik visszajött.

EGY NŐ
(tapsol) Jaj, de izgalmas! Táncolni fog az asztal!

ALIZ
(keserűen) Vannak visszatérő álmaim. Többnyire rémálmok, és mindig úgy kezdődnek, hogy az a szemét megjelenik az életemben.

LÍVIA
Mi a terved?

ALIZ
Nincs tervem.

LÍVIA
Mégis, mit fogsz csinálni, ha beállít ide?

ALIZ
Fogalmam sincs.

LÍVIA
Botrány lesz.

ALIZ
Mit tehetek?

LÍVIA
(váratlanul) Emlékszel a papa szeretőjére?

ALIZ
Mi van vele?

LÍVIA
A mama nagyon okosan kezelte. Csinálj te is úgy.

ALIZ
(fáradtan) Az egész más volt. A papa nagy szerelme, az a beképzelt liba, akiért ott akart hagyni minket, igazából egy kis ribanc volt, szerintem még pénzt is kapott a papától. Szánalmas történet, és a mama nem akart szánalmas történetekkel foglalkozni. Engem nagyon felhúzott, hogy el mert jönni a papa temetésére. És sírt! Nyilván sajnálta a kiesett jövedelmet.

LÍVIA
(gyűlölködve) Ez a mama szemét pletykája. Ócska bosszú.

ALIZ
Hagyjuk már őt az Isten verje meg...! Azt mondod, legyek okos, mint a mama! Tudnád, hogy szenvedett a mama! Milyen buta vagy, milyen reménytelenül buta... (csend)

LÍVIA
Mindig szégyelltél engem, igaz? Te engem kurvának tartasz...

ALIZ
(keserűen mosolyog) Hogy tarthatnálak éppen én kurvának?

LÍVIA
(dühvel) Annak tartasz.

MARIANN
(be, gúnyosan) Máris egy jelenés? Lívia, te itt?

LÍVIA
Az Alizhoz jöttem.

MARIANN
Rosszkor zavarsz. Alizka, még egy ember okvetlenül szükséges. Hazajött már a férjed? Vagy jobbat mondok: gyere te, Lívia, ha már úgyis itt vagy.

LÍVIA
Nincs kedvem.

MARIANN
Lívia!

BELOVÁR
(ellenségesen) Igazán? Sok sikert, örülök, hogy anyádat dékánná választották. De mért kellett ezt nekem tudnom? És miért ültél az ajtó előtt? Miért nem jöttél be?

HUNYAD
(halkabban) A múltkor lett dékán. Most az egyetem rektora. (gúnyosan) És nem akartam zavarni. Láttam, társaság van nálatok.

BELOVÁR
Lám, lám, ha tisztességesek vagyunk, az orvosegyetem rektorai leszünk, akár azon az áron, hogy a tulajdon fiunkat elbuktatjuk a vizsgán.

HUNYAD
(mint fenn) Nem ő buktatott meg. Ráadásul anatómiából mindháromszor joggal buktam meg. Végül is joggal szégyenkezik miattam.

BELOVÁR
(dühödten) Miért szégyenkezik?

HUNYAD
A padlásszobába rakom a holmim, ha senkinek nincs ellenvetése. Vedd úgy, hogy hazajöttem vizsgaidőszakra.

BELOVÁR
Azt is mondják különben, hogy elvonókúrán voltál.

HUNYAD
Az életnek is vannak sivatagai, én éppen átlábaltam egyen.

BELOVÁR
Természetesen nem akarlak az anyád ellen hangolni...

HUNYAD
Miért kötünk ki mindig itt? Ha őt hallanád! Véres kézzel uralkodik az orvosképzés erkölcstelenségein, havonta kétszer összeülteti az etikai tanácsot, ami felerészt szenilisekből áll, felerészt alkoholistákból, akik csak akkor riadnak fel az álmukból, ha megszavaznak egy felfüggesztést, és ő eléri a célját, hogy nyomot hagyjon maga mögött a világban, legalább annyit, amennyit egy macska kapar a meszelt falon.

BELOVÁR
Szóval tanulni fogsz? Az Isten verje meg, végre megembereled magad?

HUNYAD
Hidd el, azon leszek.

BELOVÁR
Ha pénz kell, csak szólj. (elmegy)

HUNYAD
Gondolom, mit érzel. Húsz évig... Igen, igen, majd szólok. (elővesz egy nagy könyvet, fennhangon tanul, miközben a fiókokat nyitogatja) A tüdőembólia kezelése, hm... általános teendők... ágynyugalom... vénabiztosítás... szükség szerint enyhe szedálás... oxigén: orrszondán át. Megfelelő indikáció esetén: gépi lélegeztetés (vakarózik) Starling-törvény... a kurva életbe, mi az a Starling-törvény?... Jobb kamrai töltőnyomás... (Lívia jön ki a szeánszról, Hunyad elhallgat.)

HUNYAD
Látom rendesen te is idegen szekrényekben keresed a szerencsédet.

LÍVIA
(összerezzen) Maga kicsoda?

HUNYAD
A fiad vagyok.

LÍVIA
Ne szórakozz velem.

HUNYAD
Nem te vagy az apám felesége?

LÍVIA
(rebegve) Dehogy, a tulajdonos sógornője vagyok.

HUNYAD
Bravó. Én meg a fia. Hunyad, a fattyú... Te vagy akkor a Lívia?... Ha jól emlékszem.

LÍVIA
Maga ismer engem?

HUNYAD
Már hallottam rólad.

LÍVIA
Még nem találkoztunk. Itt lakik?

HUNYAD
Csak meghúzom magam... pár napig. Mondjuk úgy, hogy látogatóba jöttem. Különben tegezzél nyugodtan. Az előbb már úgy is letegeztél. Csak nem vagy zavarban?

LÍVIA
(zavartan) Mit olvasol?

HUNYAD
Embólia. Nagyon izgalmas.

LÍVIA
(mint fenn) Igen... Még nem olvastam. És ki a gyilkos?

HUNYAD
A klasszikus hármas.

LÍVIA
Tessék?

HUNYAD
A vér pangása, az érfalkárosodás... Alighanem a ház ura közeledik. Most búcsút veszünk. Irány a padlás. (Hunyad el)

BELOVÁR
(belép) Hát te? Az Alizkánál jártál?

LÍVIA
Nem is tudod, kivel találkoztam...

BELOVÁR
(rosszkedvűen) Te alighanem az én szégyenemmel találkoztál.

LÍVIA
És miért hívják Hunyadnak?

BELOVÁR
Az anyja nevét viseli.

LÍVIA
Sosem láttam még.

BELOVÁR
Én se sokszor.

LÍVIA
Mivel foglalkozik?

BELOVÁR
Szélhámos. Ez persze tetszik neked.

LÍVIA
Miért gondolod?

BELOVÁR
A nővéred?

LÍVIA
Bent van a szeánszon. Nevetséges... az egész, de anyám odavan érte, ez persze az Aliz hatása...

BELOVÁR
Mindegy, úgyis régóta akartam beszélni veled.

LÍVIA
Róla akarsz beszélni? Figyelmeztetlek, nálunk otthon ő a kedvenc, csak róla hallok, csak ő a példakép. Vagy te is a lelkemre akarsz hatni? Essünk túl rajta.

BELOVÁR
Állást akarok neked az üzletben ajánlani. Még egy emberre volna szükségem, aki a vevőkkel foglalkozik. Legjobb, ha családtag. Rád gondoltam.

LÍVIA
Értem. Nem lenne jobb, ha az Aliz csinálja?

BELOVÁR
Végül is egy éve csak a lábad lógatod. Sodródsz ide-oda, mint egy eldobott papírzsebkendő. (hallgatnak) Valamit mondani szeretnél?

LÍVIA
Azt hittem mást akarsz.

BELOVÁR
Mi mást? Ne rágd a körmöd.

LÍVIA
(kihívóan) Hát tudom én? Nem gondolok semmire... Attól féltem, hogy udvarolni akarsz. Már éppen azon gondolkodtam, hogy szereljelek le, hogy meg ne sértődj.

BELOVÁR
Miért akarnék udvarolni?

LÍVIA
(gyűlölködve) Úristen... te aztán nem vagy valami kedves! Hát éppen miért ne akarnál? Ezek szerint csúf vagyok, a csúnyácska kishúg...

BELOVÁR
Megőrültél? Nagyon szép vagy.

LÍVIA
Tudod, nekem igazából nincs semmi önbizalmam.

BELOVÁR
Neked?

LÍVIA
Csak vicceltem. (kihívóan) Az álláson még gondolkodom. Mióta az iskolát abbahagytam, jobban érzem magam, hogy nem kell sehova se járni. (hallgatnak) Nem is tudtam, hogy téged is érdekelnek a szeánszok.

BELOVÁR
Az Aliz akarta.

LÍVIA
Mindent csak az Aliz akar, mi?

BELOVÁR
Az ördög vigye a pokolba a szeánszokat. Én meg még vágjak jó pofát ehhez az egetverő ostobasághoz Milyen erőszakosak a nők! Milyen erőszakosak! A rohadt élet...

LÍVIA
Ne káromkodj, kérlek. (Bizalmasan) Én is nő vagyok...

BELOVÁR
És beereszteni ezt a sok hülyét a házba.

MARIANN
(menti a helyzetet) A médium fáradt. A médium indiszponált! Hát talán legközelebb több szerencsénk lesz...

KUVIK
Meg sem leptelek?

ALIZ
Rossz sejtésem volt, az biztos. (be akarja csukni az ajtót)

KUVIK
A pokolba kívánsz, mi? Hallgatsz? (az ajtórésbe teszi a lábát)

ALIZ
Hát tudod, a pokolba kívántalak.

KUVIK
És most?

ALIZ
Mért nem maradtál, ahol eddig voltál?

KUVIK
Nem volt nyugtom egy percre se. Azt hittem már, megbolondultam.

ALIZ
Én kibírtam.

KUVIK
Nem is szerettél. Hallgatsz, igaz?

ALIZ
Jobban, mint te engem valaha. Nem is érted, miről beszélek. Miért jöttél?

KUVIK
Mondjuk úgy: annyira vágytam utánad.

ALIZ
Megőrülök. Te ilyeneket is tudsz mondani? Menj el.

KUVIK
Nem tudok.

ALIZ
Most hogyan legyen?

KUVIK
Nem tudom.

ALIZ
Már elfelejtettelek.

KUVIK
Nem hiszem.

ALIZ
(sírva fakad) Az Isten verje meg, eredj innen. Már elfelejtettelek volna.

KUVIK
Nézz a szemembe.

ALIZ
Könyörgöm, hagyjál nyugtot nekem. (sírva áll)

BELOVÁR
(kijön) Mire gondolsz most, édes?

ALIZ
(összerezzen) Kettőnkre gondoltam éppen. Tényleg szeretsz engem? De igazán?

BELOVÁR
Hát nem tudod!

ALIZ
Csak tudni akartam.

BELOVÁR
Elmondom, ahányszor akarod. Nem bízol kettőnkben?

ALIZ
De igen. Hogyne.

BELOVÁR
Tudom, hogy kétszer annyi idős vagyok, mint te.

ALIZ
Csak majdnem. (nevet)

BELOVÁR
Valami baj van?

ALIZ
Mi baj lenne? Olyan mulatságos vagy, ha így aggódsz. Mint egy kisgyerek. Nem megy el a mama.

BELOVÁR
Más vagy mostanában.

ALIZ
Szeretsz annyira, ha egyszer kérném, akár le is mondanál rólam? Elengednél?

BELOVÁR
El akarsz hagyni?

ALIZ
Csak kérdeztem.

BELOVÁR
De miért?

ALIZ
Hogy lássam, szeretsz-e.

BELOVÁR
Olyan boldog vagyok veled! (megöleli)

ALIZ
Megfázunk idekint. (kibújik az ölelésből)

MURA
(zavartan) Igen?

MARIANN
Szabad? Vagy zavarlak?

MURA
(mint fenn) Sose zavarsz.

MARIANN
(szintén zavartan, másról beszél) Míg a férjem élt, ezt a konyhát alig használtuk. Mindenki a szobájában evett egyedül. A Lívia viszont mindig itt üldögélt. Míg kislány volt, szeretett egyedül lenni, és csak sokára vettük észre, hogy titokban sokat eszik, hogy aztán kihányja. (Csend) Csúnyán váltunk el egymástól. Azért jöttem, mert reggel óta nem is láttalak. Azért jöttem, mert egy hete már nem beszélgetsz velem.

MURA
Most se jut eszembe semmi.

MARIANN
Kerülsz engem?

MURA
Csak fáradt vagyok, csillagom! Édes, nekem sosincs kedvem beszélgetni, beszélgetni, miről? Mikor itt sose történik semmi. A legnagyobb esemény, hogy az ékszerész fia tegnap hazaérkezett, vagy hogy a szupermarket kirakatát egy hete összetörték.

MARIANN
(kisvártatva) Látod, mégis csak beszélgetünk. Különben az ékszerész fiát én mondtam el neked.

MURA
(rosszkedvűen) Most már ketten fogják sürgetni a kocsit, gondolom. Nem tudom eladni. Pont egy hónapja, hogy itt áll.

MARIANN
(zavartan másról beszél) Medikus volt, kicsapták az egyetemről. Éjszakánként mindenféle kísérleteket végzett, állatokon. Remélem, csak döglötteken. Mondd, szeretsz még?

MURA
Hogyne szeretnélek. Milyen buta kérdés... Kérsz bort? (elfordul)

MARIANN
Olyan fagyos voltam ma veled! Szörnyen szégyellem magam... Megbocsátasz?

MURA
Tudod, hogy én mindig megbocsátok.

MARIANN
(szenvedélyesen megcsókolja) Édes mackóm...

MURA
Biztos Istennek képzelte magát.

MARIANN
Kicsoda, drágám?

MURA
Szárnyakat operált a békákra, gondolom!

MARIANN
Csókolj meg, kérlek.

MURA
Mindenki jár itt...

MARIANN
Majd odafenn. Feljössz?

MURA
Persze, persze.

ALIZ
A férjem küldött a kocsiért. Megjött a mostohafiam, és neki szánja. Vagyis mégsem adja el.

KUVIK
Valami baj van az adagolóval is.

ALIZ
Majd elviszem egy szerelőhöz...

KUVIK
Miért vagy ilyen hideg?

ALIZ
Ezt felejtsd el. Én tényleg a kocsiért jöttem.

KUVIK
Azt hiszed, elhiszem?

ALIZ
(fagyosan) Azt hiszel, amit akarsz. Szóval az adagoló.

KUVIK
Olaj cseppent a cipődre. Várj, míg letörlöm.

ALIZ
Majd én.

KUVIK
Itt minden piszkos. Hagyd nekem. Gyönyörű cipő.

KUVIK
(halkan) Megoldanánk, hogy minden a tiéd legyen. Kigondoltam mindent. Szép gazdag özvegy...

ALIZ
Jobb, ha elmegyek. (sarkon fordul és elsiet)

MURA
Nem hallottam semmit.

KUVIK
Hozzám szólsz?

MURA
A kaput jöttem bezárni.

KUVIK
Magadban beszélsz?

MURA
Most akkor bezárom a kaput.

KUVIK
(fenyegetően) Ne siess úgy.

MURA
(fakó hangon) Nem mondom el senkinek.

KUVIK
De elmondod.

MURA
Esküszöm.

KUVIK
Nem vagy te olyan.

MURA
Mindent elfelejtek.

KUVIK
(megmarkolja Mura állát, suttogva) Mindjárt szaladsz, hogy elmondhasd az ékszerésznek.

MURA
(kiszáradt torokkal) Te becsavarodtál. Nem vagy normális.

KUVIK
(gyűlölettel) Nem fogod elrontani...

MURA
Ha bajom esik, nem éled túl...

KUVIK
Ha bajod esik, azt te nem éled túl.

MURA
(rémülten könyörög, a falhoz szorítva) Az Isten verje meg, hát mit akarsz? Nem láttam semmit! Nem hallottam semmit! Itt se voltam. Nyúzzátok meg az ékszerészt, és egyétek meg, mi dolgom vele? Hallgatok, ígérem, haljak meg...!

KUVIK
(egy szerszámot ragad) Hazudsz, te mocsok.

MURA
(fuldoklik) Sose...

KUVIK
(hisztérikusan) Ne tegyél keresztbe nekem, mert megöllek. Hallottál? Hová mész? Nem merj semmit se csinálni, különben... Állj meg, szemét. (felé üt egy szerszámmal)

MURA
(ordít a fájdalomtól)

KUVIK
Hát most... csupa fül vagy.

LÍVIA
Becsavarodott mind a kettő!

ALIZ
Hallgatóztál, mi? Nem baj, nem baj... Megszöknék, szívem szerint.

LÍVIA
Aki olyan szerelmes tud lenni, mint te? Ki higgye el? (a körmét rágja)

ALIZ
Nem jók ezek, csak a bajnak. (a véres kendőjét mossa)

LÍVIA
Minek cirkuszolni? Ha egyszer jó volt velük... Otthon mindenki csak téged irigyel. Boldog házasság, gazdag férj. Hogy irigyellek!

ALIZ
Egész életemben csak olyannal jöttem ki jól, akit le se szartam.

LÍVIA
Milyen szép ez a gyűrűd...! Még sose láttam rajtad. Most kaptad tőle? Persze, melyiktől?

ALIZ
A kurva életbe minden férfivel. A kurva életbe! Te meg ne állj itt, és ne nézz így.

HUNYAD
Vissza lehetett volna varrni, ha megtalálja... Ajánljak egy jó plasztikást?

MURA
Csak nem fogom a fűben a fülemet keresgélni?

HUNYAD
Befejeztük, Mura úr. A kötés szilárdan áll, ne piszkálja. (gúnyosan) Jólesik, hogy ennyire bíznak bennem, hogy idehívtak, de azért egy orvosnak is mutassa meg.

MURA
Úgy érzem magam, mint aki álmodik...

HUNYAD
(gúnyosan) Akár szomorú, akár nagyszerű, az ember többnyire így van ezzel.

MARIANN
Szegénykém... kicsi mackóm... (a kötést igazgatja)

MURA
(majdnem sírva) Bocsáss meg nekem...

MARIANN
(duruzsol) Nincs mit megbocsátani.

MURA
(Mariann ölébe hajtja a fejét) Mostanában nyomasztó álmaim voltak, szörnyűek. Ez talán csak egy újabb figyelmeztetés... Hidd el, nem vagyok babonás. Véres az ingem... Itt valahol csepeg a víz. Milyen kísérteties.

MARIANN
(suttog) Ne gondolj semmire.

HUNYAD
(nevet) Maga reszket... Ugye, nem fog elájulni?

MARIANN
Az Isten verje meg, mit beszél? Nem lát a szemétől? Hajtsd ide a fejed.

HUNYAD
Egy évet dolgoztam a balesetin, (Mura reflexeit vizsgálja)és tudja, mikor az élet a sötétség fenekén lapul, mint a béka, és az életjelet csak ritka buborékban kapja el az ember... nohát, még akkor is félnek. (látja, hogy nem figyelnek rá) Szóval, jobb, ha látja majd egy orvos is. Jobbulást. (el)

MARIANN
Borzalmas kölyök. Nem is tudom, miért küldte az apja igazán, a kocsiért, vagy az Aliz után...

MURA
De fáj! Legalább sajnálj!

MARIANN
Édes mackóm! (szenvedélyesen megöleli) Nem meséled el, hogy történt igazán ez a dolog a füleddel? Ezt a históriát az üvegcserepekkel még a kölyök se hitte...

MURA
(nyöszörög) Hagyj békén, kérlek.

KUVIK
Hogy vagy?

ALIZ
Rosszul.

KUVIK
Mitől félsz?

ALIZ
Minden reménytelen. Téged szeretlek, őt sajnálom. Sose ártanék neki. És sose engedném, hogy te árts neki. Meghalna, ha elhagynám, az szentség. De ha elhagyom is, mi lesz? Én túl jól ismerem a nyomorúságot, nem bírnám ki többet. Ha látnám, mi lesz utána! Megőrültél, az biztos, és engem is megőrjítettél. Minden összevissza van ezen a rohadt világon. Mi legyen, Istenem?

KUVIK
A kezed se kell mozdítanod, egy szót se kell szólnod.

ALIZ
Ha tudnád, hogy félek.

KUVIK
Hát nem érdemelted ki végre a szerencsét?

ALIZ
Maradjon minden, ahogy van.

KUVIK
Öregasszony leszel, ha kivárod, míg meghal.

ALIZ
És ha úgy van?

KUVIK
Te kivárhatod, de én nem fogom.

ALIZ
(dermedten) El akarsz hagyni?

KUVIK
Nem bírom így tovább.

ALIZ
Csak zsarolsz, nem is szeretsz.

KUVIK
A kötelet is kockáztatnám. Szeret így még valaki?

ALIZ
Túl nagy a kockázat.

KUVIK
Csak egyszer az életben, és utána olyan lesz minden, mint egy álom.

ALIZ
(sápadtan) Hát aztán hogyan akarod?

KUVIK
Nem kell tudnod semmiről.

ALIZ
De akarom tudni.

KUVIK
(sokára) Ma viszi el a kocsit, és én gallyra tettem a féket. Senki nem látott semmit, senki nem fog tudni semmit. Megy haza a völgybe a Szent Sebestyén utcába, de itt fenn a kanyarban a folyóba zuhan.

ALIZ
Szörnyű.

KUVIK
Hallgass. Menj moziba. Menj vásárolni. Menj, foglalkozz mással, eredj, ez az én dolgom, felejts el mindent, ne gondolj semmire, azt se bánom, ha egy napra még engem is elfelejtesz.

ALIZ
Csak lennénk túl.

KUVIK
A csikket a vödörbe, kérlek.

ALIZ
Holnap hívlak. Tisztára hányingerem lett. Talán álmodom én ezt az egészet. De jó, hogy itt vagy velem. Én már nem tudok gondolkozni, mi lenne velünk, ha te se tudnál! Holnap hívj, vagy jobb, ha hívlak én?

KUVIK
Jobban lettél? Hogy vagy, szívem?

ALIZ
Rosszul. (el)

MURA
(fekvőtámaszokat próbál csinálni) Negyvenkilenc éves vagyok, de már rettenetesen öregnek és elhasználtnak érzem magam, minden szokásom divatjamúltnak tűnik, és bizonytalanság tölt el, ha fiatalok között vagyok. Azt hiszem, gyakran szörnyen mesterkélt vagyok, néha pedig attól félek, hogy unalmassá váltam, de a legszörnyebb, hogy néha dermedt fáradtság fog el a puszta gondolatra is, hogy kilépjek hazulról, és hadakozni kezdjek mindenkivel. Miért is kell örökké hadakozni?

LÍVIA
Anyám kér, menj fel hozzá.

MURA
(nyög, kis ollóval a bajszát nyírja) Még ez is.

LÍVIA
(szórakozottan) Nyilván szerelmes beléd.

MURA
Én viszont téged szeretlek.

LÍVIA
Ha szerelemről beszélsz nekem, úgy érzem magam, mint aki moziban ül, valahogy egyszerre minden olyan mentes lesz a valóságtól, minden olyan közömbös lesz és unalmas, hogy fogalmam sincs, mit tudnék válaszolni.

MURA
(piperkőc módon fésülködik) Mióta téged megismertelek, dologtalanul élek. Nem találom a helyem, semmit se csinálok, közben az üzlet dögrováson van. Tíz év óta annyi jelzálogot vettünk fel, hogy elsüllyedne alatta az egész föld. Anyád semmivel se törődik, semmi se érdekli, mint aki moziban nézi, hogy zuhanunk a csődbe. Valami módon ez csak engem érdekel Esküszöm, tíz körömmel próbálok megkapaszkodni ebben a rohadt világban, éjszakánként izzadságban úszva ébredek fel, és ki akar esni a szívem. Úgy érzem, magam, mint aki a víz alá költözött. Jobb lenne, ha elmennél hazulról. Úgy élünk, mint a piócák. Nem szeretem az anyádat.

LÍVIA
Ti mind erőlködtök, meg vágyakoztok. Minek annyit erőlködni?

MURA
Ezt hallgasd meg: az utolsó dolgot találtam ki amit még lehet. Ellopom az ékszerész kocsiját. Az itt most a legjobb kocsi. Egy hete ez jár a fejemben. De ma este elviszem sötétedés után. Délután már kiütöttem a lámpát a kapu felett. Senki se fog meglátni, senki. És biztos helyre rakom, jó időre.

LÍVIA
Szenvedélyes ember.

MURA
Valaha büszkén gondoltam arra, ki vagyok én, és mire vittem vagy, ha ez talán túlzás is, legalább elégedetten. Ma pedig minden, ami egyáltalán eszembe jut, jelentéktelennek látszik és feleslegesnek. Szégyellem az egészet. (a cipőjére köp, hogy kitisztítsa)

LÍVIA
És ez baj?

MURA
... Valaki jár kinn.

BELOVÁR
Látja, hogy gomolyog a leheletünk? Hideg van. Jó estét. Hogy összerezzent.

MURA
Megijesztett.

BELOVÁR
A kocsimért jöttem. Mégsem adom el. A fiamnak szánom.

MURA
Sajnálom.

BELOVÁR
Mi van megint?

MURA
A kölykök... bemásztak. Elvágták a benzinvezetéket...

BELOVÁR
Azóta nem nyúlt hozzá senki? Az ördögbe...

MURA
Mondja...

BELOVÁR
Igen?

MURA
Nem ismer egy embert, aki Kuviknak hívja magát?

BELOVÁR
Mi van vele?

MURA
Hát ismeri?

BELOVÁR
És ha igen?

MURA
Hát, nem is tudom. Mondja, bízik a feleségében?

BELOVÁR
Megőrült?

MURA
(zavartan) Tudja, milyenek a nők. (váratlanul) Egyszer úgyis mindenkiért eljön az ördög, és vége lesz.

BELOVÁR
Mondja, mi történt a fülével?

MURA
(gúnyosan) Rácsuktam az ajtót.

BELOVÁR
(rettenetesen nevet)

MURA
(gyűlölettel) Ne nevessen. Még ma hazaviszem a kocsiját.

KUVIK
Ha meghalt, hát meghalt, nincs visszaút.

ALIZ
Keresni fogják.

KUVIK
Senkinek nem hiányzik.

ALIZ
Keresi majd anyám.

KUVIK
Ő a legkevésbé.

ALIZ
Szegény Mura. Anyám szerette.

KUVIK
De megoldva semmi nincs.

ALIZ
Miről beszélsz?

KUVIK
Az ékszerész még él.

ALIZ
Sose tenném.

KUVIK
Sose derül ki.

ALIZ
Kérdezgetni fognak.

KUVIK
Hát majd hazudsz.

ALIZ
Ő a férjem.

KUVIK
És az... mit jelent?

ALIZ
Rendes velem.

KUVIK
Mitől rendes?

ALIZ
Csak a kedvem lesi mindig.

KUVIK
Mégis engem szeretsz.

ALIZ
Ha szeretlek, hát szeretlek, ő soha nem tudja meg.

KUVIK
Neked kell megtenned, én nem jutok hozzá.

ALIZ
Mikor...? Én nem tudok ilyet csinálni.

KUVIK
Egy ágyban alszol vele.

ALIZ
De mi a szentségért tenném? Mért lennék rossz vele?

KUVIK
Hogy boldog lehess.

ALIZ
Sose tenném.

KUVIK
Jól van már, látom, elszántad magad.

ALIZ
Neki pénze van, de téged meg szeretlek. Hol az igazság?

KUVIK
Nekünk van igazunk, ez holtbiztos.

ALIZ
Félek.

KUVIK
Ha gondoltál rá, félig meg is tetted.

ALIZ
Szűzanyám, hogyan legyen?

KUVIK
Most már csak meg kell csinálni, ha elszántad magad.

ALIZ
De én sehova nem akarok elmenni innen, hova is mennénk? A rohadt életbe, nem tudok gondolkozni.

KUVIK
Miért nézel?

ALIZ
Sose szeretett így engem senki, mint te.

BELOVÁR
Hazudsz!

LÍVIA
Az orrodig se látsz?

BELOVÁR
Ha igazat mondanál, nem félnél a szemembe nézni, tehát hazudsz.

LÍVIA
Persze, hát hazudok. Ő meg egy angyalka, igaz? Nem a volt fiúja jött vissza, nem állt be hozzánk dolgozni, nem találkoznak se gyakran, se soha, én pedig süket vagyok, és vak. Olyan szerelmes az Aliz, hogy az szentség, nálunk eszi a rosseb mindig, csak bámulják egymást, mint aki sose látott embert. Vagy tegnap is, az Aliz egy szót se szól, csak az ágyon fekszik nálam, csak bőgött, és veszekedett az egész világgal... Persze, ha itthonról nem hiányzik...

BELOVÁR
Ha tudnám, hogy igazat beszélsz... Éjszaka, mikor könny szökik a szemembe az álmosságtól, itt terem mellettem a lidércem, és őket látom együtt. Piszkos ügy. Ha igazat beszélsz...

LÍVIA
Mit mondjak még, mit szeretnél hallani?

BELOVÁR
Úgyse így van, tudom, nevetek az egészen... Ó, a rohadt ribanc!

MARIANN
Szóval, itt bujkáltok? Esküszöm, mint a lövöldözés...

ALIZ
Valami eldőlt?

MARIANN
Már csak téged vártunk, édes ékszerészünk! A férjemet idézzük meg. És új a médium...! (sejtelmesen) Te is ismered.

LÍVIA
(súgva) Siess, a mama rosszkedvű. A palija szó nélkül lelépett.

MARIANN
Alig emlékszem a férjemre, a lányaim sem emlékeznek rá.

HUNYAD
Mindenki fogja meg a másik kezét!

MARIANN
Csak arra emlékszem, hogy szeles napokra vattát dugott a fülébe, és végtelen átéléssel zongorázott szomorkás dalokat vasárnap délutánonként. Én rettenetesen unatkoztam.

LÍVIA
Én arra is emlékszem, hogy kecskeszakálla volt egy ideig. Az jól állt neki.

BELOVÁR
(dermedten a feleségét nézi) Mariann, én néha már azt hiszem, hogy maga csak játszik velünk. Szeret szerepelni. (nevet)

MARIANN
Igaza van, nem hiszünk se Istenben, se emberben! Látja, én szeánszokat rendezek, a Lívia éjjel jár haza, az Aliz pedig festi a haját. Mondja ékszerész úr, hajszínben is a hamisat szereti? (gúnyosan mosolyog, Lívia nevet)

ALIZ
Hogy nem unja!

KUVIK
Miről beszélsz?

ALIZ
Addig bámul rád, míg te is beállsz a sorba, azt a hegedűt kapod a zenekarban, amit ő ad neked.

KUVIK
Dehát kiről beszélsz?

ALIZ
Vajon kiről?

KUVIK
A húgodról?

ALIZ
Milyen találékony vagy.

KUVIK
Hát erre nem is tudok mit felelni. Még életemben nem gondoltam rá, mint nőre. (leülnek)

MARIANN
(tapsol) Mindenki leül végre? A villanyt le kell oltani.

ALIZ
(ingerült gúnnyal suttog) Máris a csapdájába estél. Ha tudnád, hány elődöd volt...

KUVIK
Ne légy gonosz. Te és más nők csak azért törtök pálcát felette, mert egyetlen bűne van, hogy szép. Erről pedig nem tehet.

MARIANN
Teljes csendet kérek! Különben: képzeld, én a halálom után gyík leszek. Hát nem különös? Egy hete tudtam meg. Hát nem különös? Nem birok hozzászokni a gondolathoz.

BELOVÁR
(zajjal hátratolja a székét) Ki kell mennem. Egészen elöntött a víz.

MARIANN
Megvárjunk?

BELOVÁR
Ne várjatok rám. (el)

MARIANN
(maró gúnnyal) Pedig a lóverseny mára bezárt.

ALIZ
(Kuviknak) Milyen naiv vagy, Istenem!

HUNYAD
(dühödten hátralöki a székét) Vége! A szeánsznak vége, az asztal nem mozdul. (elrohan)

MARIANN
(felgyújtja a villanyt) Menjünk haza. Most mit szóltok? Megismernétek, ha gyík volnék? Pedig ez tudományos...

LÍVIA
Ez volt az a híres médium? Ez? Hihetetlen... Ez egy kókler. (Belovárnak, gúnyosan) Különben is, idegen fiókokban keresi a szerencséjét, láttam...

BELOVÁR
Fáradt vagyok.

ALIZ
Gazdag ember vagy. A gazdagoknak a pénzüknél csak a gondjuk több. Sajnállak. (nevet)

BELOVÁR
Hetek óta nézlek. Egyszer csak elhagysz majd, mint a füst a cigarettát.

ALIZ
Butaságokat beszélsz. Beszélgessünk másról. Valami vidámabbról.

BELOVÁR
Mi nem beszélgetünk. Mi nem is halljuk egymást.

ALIZ
Ugyan, szívem. Hogy mondhatsz ilyet?

BELOVÁR
Mondd csak Alizka, nem titkolsz előlem valamit?

ALIZ
Magánügyek vannak, titkok nincsenek.

BELOVÁR
Pedig ezt beszélik...

ALIZ
Mindenki hazudik.

BELOVÁR
Nem kérek.

ALIZ
A kedvemért.

BELOVÁR
Kicsike...

ALIZ
Finomat főztem?

BELOVÁR
Segíts.

ALIZ
(dermedten nézi) Megmérgeztelek. Igen. Mire tízig számolok, halott vagy.

BELOVÁR
(haldoklik) Miért? Az Isten verje meg, szeretlek.

ALIZ
Bassza meg, ne beszélj így.

BELOVÁR
Miért?

ALIZ
(gyűlölettel) Hogy lehet egy ember ennyire értetlen? Hát hogy lehet, hogy egy férfit csak az érzelmei irányítanak?

BELOVÁR
Segíts rajtam.

ALIZ
Ötig számolok.

BELOVÁR
Mindenem a tiéd. Az Isten verje meg, minek halok meg? (később) Félek, ne menj el!

ALIZ
Vége. (halálra válva) Megkeresem őt, és elmondom a jó hírt neki.

I. TOLVAJ
Mennyi varjú. Leszakadt az ég, és a földre ültek.

II. TOLVAJ
Valamit csillog a víz alatt... Hogy a szentség! Én nem megyek közelebb.

I. TOLVAJ
Egy kocsi, vagy mi?

II. TOLVAJ
De ott mellette...!

I. TOLVAJ
Az autókereskedő! A seggfej, így meghalni!

II. TOLVAJ
Te hogy bírod nézni? (elfordul) Most mi szóljunk a rendőröknek?

I. TOLVAJ
Megvesztél? Hogyha eltűnt, a teleppel senki se törődik. A kapu felett a lámpa se ég...

II. TOLVAJ
Igen, csak ott a fiú, aki Amerikából jött meg.

I. TOLVAJ
Csak a két kis kurván jár az esze. Gyere, húzzuk jobban a vízbe. A hínáron túlra...

II. TOLVAJ
Én nem nézem meg még egyszer... Tűnjünk innen.

I. TOLVAJ
Rohadt varjak.

ALIZ
Ne mondja ezt! Tudom, hogy itt lakik. Tegnap itt voltam vele.

PANZIÓSNŐ
(ágyneműt húz) Nem lehet. Hát hova gondol, hogy lehetne? Hová lenne a világ, ha mindent lehetne?

ALIZ
Megmondom én, hogy lehet. Igen egyszerűen lehet. Bemegyek, és megvárom idebenn. Fogja, ennyit csak megér magának?

PANZIÓSNŐ
Nem, szó se lehet róla. Mit képzel maga az én tisztességemről?

ALIZ
A tisztesség, a tisztesség, erre nem gondoltam valóban. Az annyi, hogy még ennyi. Ne rontsa el a meglepetést.

PANZIÓSNŐ
(gúnyosan) Micsoda szenvedélyes lány, micsoda szenvedélyes! Hát nem bánom, ha már ilyen szenvedélyes.

LÍVIA
Havazni fog, látod? Télvégi hóvihar... Én félek ám a vihartól. Olyan hideg lesz, hogy még a szivárvány is a földhöz fagy. (nevetgél)

KUVIK
Húzd be a függönyt. (gúnyosan) Még valaki meglát, és oda a becsület. Ez egy rosszhírű hely.

LÍVIA
Az én becsületem! Már régen meghúzták utána a lélekharangot. Bimm-bamm. Bimm-bamm. Mintha azt mondtad volna, hogy félénk vagy.

KUVIK
Én őrülten félénk vagyok. Abnormálisan félénk. Sose mertelek volna megszólítani. Én egész egyszerűen betegesen félénk vagyok.

LÍVIA
Akkor ereszd el a fenekemet.

KUVIK
Bármit kérjél tőlem, csak ezt ne. Meghalnék, képtelen volnék.

LÍVIA
Inkább csak képzeld el, milyen.

KUVIK
Nincs semmi fantáziám. Én még egy kockacukrot se tudok magam elé képzelni.

LÍVIA
(a férfitól távolabb leül. Gúnyosan) Akkor majd segítek. (nyögdécsel) Hallod? Ez most olyan, mintha fognád a fenekem. Ez meg a mellem. Jó? Élvezed? (gúnyosan nyög, de a férfi nem figyel rá) Figyelj, most jön az ágyjelenet... Már vége is van? Ennyi? Ne okozz csalódást, nyuszi...

KUVIK
Mondd csak... mit szólsz a sógorodhoz?

LÍVIA
Teljesen be van csavarodva. Persze, minden férfi ilyen, aki sokkal fiatalabb lányt szeret. Miért kérded?

KUVIK
Csak.

LÍVIA
Gazdag ember. Ha meghal, a nővérkém gazdag örökös lesz.

KUVIK
Mindenki meghal egyszer.

LÍVIA
Milyen okosakat tudunk mi ketten mondani.

KUVIK
Olyan színű a hajad, komolyan mondom mint a méz. Furcsa.

LÍVIA
A holdfény teszi. A fiú epilepsziás, szerintem, az Aliz mostohafia. Tisztára félek tőle. (hozzábújik) Érzem rajtad az Alizka parfümjét. Majd, ha veled leszek, én is ezt használom, és nem vesz észre semmit. Mikor gyerekek voltunk, ő volt az igazi kislány, engem szinte fiúnak neveltek... A papa beavatott a titkaiba, a barátnője, a művésznő a térdén lovagoltatott.

KUVIK
Gyújthatok villanyt?

LÍVIA
Mondd, belém tudnál szeretni?

KUVIK
Olyan a szemed, mint egy macskáé. Tükröződik, komolyan mondom.

LÍVIA
Tartsak tükröt neked?

KUVIK
A motelosnő bolond.

LÍVIA
(gúnyosan) Olyan erőszakos vagy. Téged nem lehet elcsábítani, egyből letámadsz engem, szegény lányt.

KUVIK
Minek ellenállni, úgyis egy a vége.

LÍVIA
(gúnyosan) Jaj, én szegény most mit tegyek? Azért szeretsz egy kicsit?

KUVIK
Hát szeretlek, hogyne.

LÍVIA
Ha gazdag férjem lenne, hűséges lennék.

KUVIK
Tudom, tudom.

LÍVIA
Csupa árnyék a bőröd.

KUVIK
A fényreklámok odakinn, attól vagy ilyen te is.

LÍVIA
Mondd csak, az Alizzal milyen?

KUVIK
Már nem emlékszem.

LÍVIA
Rám fogsz emlékezni?

ALIZ
Én vagyok.

KUVIK
Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

ALIZ
Kinn áll a kocsid.

KUVIK
Isten hozott.

ALIZ
Megvan, amit akartál.

KUVIK
Mit akartam én?

ALIZ
A férjem halott.

KUVIK
Tudják már?

ALIZ
Ott van egyedül. Szóval még nem.

KUVIK
Hát megcsináltad? A szentség... Mikor...?

ALIZ
Még meleg a keze. A széken ül, ahogy az asztalra dőlt, mintha a köveket nézné... vagy álmosan hazavárna.

KUVIK
És hogyan?

ALIZ
Méreggel. Volt valami méreg. Patkányméreg.

KUVIK
Örülök.

ALIZ
Nem látszik.

KUVIK
Most már boldogok leszünk.

ALIZ
Nem hiszem.

KUVIK
Mióta vársz itt?

ALIZ
Nem régóta.

KUVIK
Mégis mióta?

ALIZ
Egy perc, vagy egy óra, nem mindegy?

KUVIK
Menjünk innen.

ALIZ
Sietsz valahová?

KUVIK
Ó, nem dehogy.

ALIZ
Azóta el se mentél?

KUVIK
Alig vártalak, hova mentem volna?

ALIZ
Édes...

KUVIK
A panziósnő kocsiját szereltem, hogy elfoglaljam magam.

ALIZ
Örült neki?

KUVIK
Örült.

ALIZ
Te féreg. Láttalak.

KUVIK
Te vagy a hibás.

ALIZ
Nem félsz tőlem?

KUVIK
Kellene?

ALIZ
Hát nem félsz? Én bosszúálló fajta vagyok...

KUVIK
Ugyan már...! A szentségit! Olyan volt ez a lány nekem, mint egy üveg vodka.

ALIZ
Jézusom, de félreismered.

KUVIK
Menjünk innen.

ALIZ
Egyszer még sírni fogsz, húgocska.

LÍVIA
(nevet) Miattad? Álmodsz? (suttog) Most megkaptad, ami járt neked.

ALIZ
Nem hiszem, hogy meg szeretnék neked bocsátani.

KUVIK
Nincs más választásod.

ALIZ
Ez nem választás kérdése.

KUVIK
Mondjak valamit? Lehet, hogy én nem is akarom, hogy megbocsáss. Lehet, hogy én a húgoddal akarnék maradni, erre nem gondoltál? Nem szabadulok tőled soha.

ALIZ
(kitör) Megcsaltál, te piszkos gazember.

KUVIK
Végig arra a nyomorultra gondoltam. Arra gondoltam, most hal meg. Ebben a percben.

ALIZ
Megcsináltam, érted csináltam, és futottam hozzád.

KUVIK
Jó lenne visszacsinálni.

ALIZ
Te akartad.

KUVIK
És te.

ALIZ
Az van, amit akartál. Nem kell bujkálnod, ha szeretni akarsz.

KUVIK
Úgy érzem, mintha össze lennék bilincselve veled. Szeretlek, de néha már nem tudok rád nézni.

ALIZ
Azért csináltam, mert szerettelek.

KUVIK
Tudom, hogy álmodsz majd róla.

ALIZ
Sose mosolyogsz rám. Sose vagy kedves velem. Legyél kedves velem.

KUVIK
Hogy legyek kedves egy nővel, aki sose nevet?

ALIZ
Most mi legyen?

KUVIK
Temessük el szépen.

ALIZ
De utána?

KUVIK
Majd lesz valami.

ALIZ
Szeretsz még? Tudom, hogy szeretsz, és minden jóra fordul.

MARIANN
Legszívesebben szájon vágnám. De magát felesleges bántani...

HUNYAD
Pletykáznak, intrikálnak, reménytelen bagázs... Kispolgárok.

MARIANN
Mennem, bocsásson meg, hogy nem tudom tovább hallgatni az eszmefuttatásait. (kabátot vesz)

HUNYAD
Engedje meg, hogy felsegítsem.

MARIANN
Eresszen...

HUNYAD
Mikor tűnt el a férje, mondja csak?

MARIANN
Mi köze hozzá? Különben se a férjem.

HUNYAD
Attól még ellopta az apám Mercedesét. Vagy magának fel se tűnt, hogy a kocsi egyszerre tűnt el a maga férjével?

MARIANN
Eresszen, maga megőrült.

HUNYAD
Egy autótolvaj felesége... mondja, összejátszanak?

MARIANN
Mondja, mit szólna az anyja, ha látná magát?

HUNYAD
Ne féljen, sosem fog vele találkozni, szégyell valamennyiünket. Hacsak beteg nem lesz, merthogy anyám orvos. Megismeri majd, egy arkangyalhoz hasonlít, és újabban szemüveget visel.

MARIANN
Mindenkinek megvan a maga keresztje.

HUNYAD
Rám céloz. De ez egy rossz közhely. Magának azért mert tönkre az élete, mert csak közhelyekben képes gondolkodni. Sablonos nő... kerülik a férfiak.

LÍVIA
Mit akart ez itt?

MARIANN
(összeszedi magát) Húzd be a függönyt. Már sötét van odakinn...

LÍVIA
(kiles az ablakon) Szinte tavaszi este. Pedig az előbb még havazni készült. Fáj a fejed? Nem túl hangos ez a zene?

MARIANN
Te ismered őt. Hát el bírna menni mással ennyi év után?

LÍVIA
Furcsa, hogy elment. Hát nem tudom. Készülsz valahova?

MARIANN
De hát képes rá?

LÍVIA
Szerintem igazából bárki bármire képes.

MARIANN
Jövőre ötven éves leszek.

LÍVIA
És?

MARIANN
Legalább nézz rám, ha veled beszélek!

LÍVIA
Olyan drámai vagy.

MARIANN
Te pedig olyan közönséges. Milyen jó nektek, hogy ilyen közönyösek lehettek.

LÍVIA
Hagyjalak pihenni?

MARIANN
Olyan tanácstalan vagyok.

LÍVIA
Szükséged van rám?

MARIANN
Szerinted megalázom magam, ha utána megyek?

LÍVIA
A Mura? Azt se tudod, hol van.

MARIANN
Megkeresném.

LÍVIA
Én nem megyek senki után.

MARIANN
Lesz ez jobb valaha? Te se szeretsz.

LÍVIA
Mért csaltad meg vele az apánkat?

MARIANN
Te ezt honnét veszed?

LÍVIA
Mindenki tudta.

MARIANN
De apátok nem.

LÍVIA
Tévedsz.

MARIANN
Nem tudta meg. Én azt megéreztem volna.

LÍVIA
Szükséged van még rám? Kérsz egy teát?

MARIANN
Miért nem szerettek engem?

LÍVIA
Mi szeretünk.

MARIANN
Láttam őt az apátokat, a múlt keddi szeánszon. Most már egyidősek lennénk. Csak én láttam.

LÍVIA
Túl hangos a zene. És túl sokat dohányzol. Itt áll a füst. Elmegyek.

MARIANN
Nem hiszem, hogy tudta.

MARIANN
(lesminkel a tükör előtt) Szakadék szélén járok. Az életemet egy csalónak szenteltem. Elhagyott, megalázott, becsapott. Igen, a szépség odavan, holnap öregasszony leszek. Mindenemet egy gazembernek gyűjtöttem össze, mi jöhet még? Álmomban sarlóval vágtam egy akácfát. A sarló a holdat jelenti, világos, az akácfa a túlélést. Zagyvaság. Álmomban eljött a férjem. Én sírtam, ő hallgatott. Micsoda álom!

LÍVIA
(Megjelenik, hosszan nézi őket, érezhető borzongással rájuk kiált.) Mit csináltok itt...? Tolvajok!

I. TOLVAJ
Az Isten verje meg...

II. TOLVAJ
Hát te ki vagy?

II. TOLVAJ
Édes, jobb, ha nem okoskodsz.

LÍVIA
(mintegy önkívületben) Álljatok meg. (pisztolyt emel rájuk)

I. TOLVAJ
Nézz oda. A kis tyúk. Tudtam, hogy baj lesz.

II. TOLVAJ
Ne szarj be. Csak riasztópisztoly...

LÍVIA
(izgalomban mosolyog) Próbáljuk ki. (II. Tolvaj szemére céloz) Most pedig... vetkőzzetek. Nem hallod?

II. TOLVAJ
Mit akarsz?

LÍVIA
Egyelőre... jól van. Most pedig... te, adjál neki egy pofont.

II. TOLVAJ
Ez nem normális...

LÍVIA
(Előttük a földbe lő. Hisztérikusan) Csináld!

LÍVIA
Gyerünk, egymás után.

LÍVIA
Te, a késeddel... vágd meg az arcát...

II. TOLVAJ
Azt nem.

LÍVIA
(hisztérikusan) Gyerünk, különben szétlövöm a fejed!

LÍVIA
Most add oda a kést neki, és te jössz.

II. TOLVAJ
(sziszegve) Azt már nem, cicám. (késsel a kezében felé csap)

LÍVIA
Mit látsz? (a szemébe néz)

II. TOLVAJ
(nyög) Téged.

MARIANN
(Rémülten megjelenik, hiányos öltözetben.) Mi ez a lövöldözés, az Isten szerelmére?

LÍVIA
(egy benzineskannán ül) Itt kaptam őt, lopni akart. Rám támadt nézd. Bementem, és megtaláltam a papa régi pisztolyát. (Sírva az anyja vállára borul) Mama, én úgy megijedtem.

MARIANN
Nyugodj már meg, nincs baj. Állatok ezek, autótolvajok. És pont most nincs egy férfi se itthon, az ördög vigye...! Meghalt? (megnézi)

LÍVIA
(zokog) Meg.

MARIANN
Menjenek el, az Isten áldja meg magukat, nincs itt semmi látnivaló.

KUVIK
Vak voltam, milyen vak! Gazember vagyok. Látom jó előre a sorsom.

ALIZ
(gúnyosan) Mi a te sorsod?

KUVIK
Csalódtam, eltorzult az életem, mint egy összegyűrt papír.

ALIZ
Magadat okold, én is csak magamat okolom.

KUVIK
Mióta visszajöttem, csapszék az életem, ahol részegen ömlik az idő, mintha ébren álmodna az ember.

ALIZ
Hozd a koszorúmat előre. Hol a csokrod? Mennünk kell. Feltűnő, ha így lemaradunk.

KUVIK
Megőrjítesz a közönyöddel.

ALIZ
Szép ember volt a férjem.

KUVIK
Szép halott, nagyon szép.

ALIZ
A papot kifizetted?

KUVIK
Istenem!

ALIZ
Mi baj?

KUVIK
Úgy szeretném, hogy megfogjam a kezed.

ALIZ
Ugyan!

KUVIK
Igazán szeretlek.

ALIZ
Milyen hideg van... Havazni fog. Minek él az ember, ha ilyen ostoba, mint én?

KUVIK
Faggatni fognak. Ez nyilván jön még.

ALIZ
Meggyújtották a gyertyákat. Lépj hátrább, alkalmazott vagy. Meg fognak szólni. Mit írattál a szalagra? Milyen fekete minden.

KUVIK
Ha nem értesz meg, nincs értelme semminek.

ALIZ
Nincs is értelme semminek. Lépj hátrább.

KUVIK
Az Isten verje meg, hiányzol... A szentségbe, nézz rám.

ALIZ
(sir) Az égre kérlek, hagyj békén. Miért hazudozol örökké? Menj el. Menj el. Hát nem látod, milyen rohadtul szerencsétlen vagyok? Nem haragszom, nem gyűlöllek, nem jelentelek fel, ha lebukom, nem köplek be, csak hagyj végre egyedül! Hagyjál, nem érted? (otthagyja a férfit)

ALIZ
Csak annyit akarok mondani, hogy odabenn a temetésen úgy néztél ki, mint egy csavargó. A jövő héten lesz a hagyatéki tárgyalás. Ismertetik apád végrendeletét. Normálisan öltözzél fel.

HUNYAD
Csodálatos rejtvény. Vajon mi lehet egy szerelmes férj végrendeletében?

ALIZ
Van nyakkendőd egyáltalán?

HUNYAD
Mi közöd hozzá?

ALIZ
És máskor hagyj rendet magad után a házamban. Disznóól, amerre jársz. Vagy amott ezt tanultad? Könyvek szanaszét. A vizsgád nem alibi arra, hogy kuplerájt hagyjál mindenütt. Értesz?

HUNYAD
Kikészítesz egy nyakkendőt nekem? Nem muszáj apáéból, ha más is van kéznél.

ALIZ
Kis tahó.

ALIZ
Az a rendőr már harmadszor jött vissza.

KUVIK
Meghintáztatlak, gyere.

ALIZ
Nincs kedvem.

KUVIK
Akkor se, ha én kérlek?

ALIZ
Talán gyanakszanak. Hallod? Ne lökj ilyen erősen. Nem bírok egyedül lenni. Tegnap dolgozni kezdtem újra, mint manikűrös. Először meg se mertek szólítani. Azt mesélem mindenütt, hogy csak adósságot örököltem. Most már csúfolódnak. Gondtalan arcot kell vágnom. Velük nevetek.

KUVIK
Ne a földet nézd, csak az eget.

ALIZ
Szédülök. Holnap is be kell mennem a rendőrökhöz. Akkor az orvos rögtön beírta, hogy szívbénulás, szinte rá se nézett. Dermesztő dolog, jó nagy kurvaság. Sejtem már, boncolást fognak kérni. Olyanok a felhők, mintha vörös madarak szállnának a házak tetejére.

KUVIK
Már megy le a nap.

ALIZ
Gyilkosság a Szent Sebestyén utcában.

KUVIK
Mintha álmodnál, igaz?

ALIZ
Talán meg se öltem. Talán csak rossz volt a szíve. Hiszen rossz volt a szíve...

KUVIK
Mindjárt lebukik a nap.

ALIZ
Bűnös vagyok, bassza meg! Úgy csillognak a járdák az esőben, mintha itt volna a világvége.

KUVIK
Megtalálták a Murát. Hallod? Egy Istenverte kotróhajó a folyóban. Csak még nem tudják, kicsoda... A kocsi a folyóba esett, ő a kövekre. Én dobtam vízbe akkor este, és földet szórtam mindenhová. Egész éjjel dolgoztam, hiába. De nem lesz baj.

ALIZ
Tudom, hogy nem bírsz már erre gondolni. Tudom, hogy már nem szeretsz. Én se szeretlek.

KUVIK
Megnéztem. Olyan halottnak látszott, ahogy elvitték. Akkor utána még nem látszott ennyire nagyon halottnak. Hál isten, hogy senkise gyanakodhat rám.

ALIZ
Emlegetni fognak minket. Gyilkosnak tartanak majd. Azt fogják mondani, a szeretője kedvéért megölte a férjét. Az újság ezt fogja írni. Bízol bennem?

KUVIK
És te?

ALIZ
Igen, az Isten verje meg!

KUVIK
Engem senki se látott a Murával. Baleset volt. Legszívesebben elmennék.

ALIZ
Úgyse félek. Csak ne legyek egyedül.

LÍVIA
(A haját festi. Turbánnal a fején egy tükör előtt egy székre kuporodik, magát nézi. Félénken) Most gyűlölsz?

ALIZ
Patkányfajzat.

LÍVIA
Én ilyen vagyok.

ALIZ
Mindent tönkreteszel.

LÍVIA
Egyszer álmodtam vele, és akkor tudtam már, mi lesz köztünk, mikor még ő se tudta.

ALIZ
Csak beszélj. Mindennek úgyis vége lesz.

LÍVIA
Hallod, mit beszélnek? A Murát megölte a fiúd. Megölte és félelmében elszökött.

ALIZ
Rohadtak az emberek, beszélnek mindenfélét.

LÍVIA
Nem sajnálom egyiket se.

ALIZ
Csak, hogy tudd, gyűlöllek.

LÍVIA
Tudod, mennyire hasonlítasz anyánkra? (Lívia kitekeri a turbánt, és szétrázza a haját. Ő is szőke.)

ALIZ
Éppen te pont úgy ülsz a tükör előtt, ahogy ő szokott. És most már te is szőke vagy. Mindketten magunk festjük a hajunkat, ahogy tőle láttuk. A nővérünknek nézték, ha négyen voltunk... Emlékszel az apánkra?

LÍVIA
Én már csak a Murára emlékszem. Anyát meg gyűlölöm.

ALIZ
Azt hiszem, elég magányos. Hogy tudtunk ilyen szűk kis házban élni? Ketten egy gyerekszobában...

LÍVIA
Álmomban, ha néha apával álmodom, mindent el tudok magyarázni. Én imádtam őt, ő imádott engem. Tízéves voltam, amikor meghalt, és széthullott az életem, mint egy ázott cigaretta.

ALIZ
(gonoszul) Most egészen hasonlítasz anyára.

LÍVIA
Ne rágd a körmöd.

ALIZ
Ha megöregszel, tisztára olyan leszel, mint ő, és senki se fog kibírni.

LÍVIA
A férjedet exhumálni fogják. Mondd csak, te voltál?

ALIZ
Összevissza beszél minden hülye. Te ezekre hallgatsz? Ezekre a falusi libákra? Nem ismerek rád.

LÍVIA
Úgyse számít semmi, mert a nap egyszer felrobban. Még a Mura mondta. Okos volt különben. Kíváncsi volnék a Szászné pofájára, amikor felrobban majd a nap.

ALIZ
Ki az a Szászné?

LÍVIA
A panziós.

ALIZ
Aha. Kitől hallottad, hogy kibontják a sírt?

LÍVIA
Vegyél fel új nevet.

ALIZ
Én már összeforrtam a nevemmel.

LÍVIA
A név, az csak olyan, mint a rendszámtábla a lopott kocsin. Vegyél fel újat. Költözz el onnan. Tűnj el.

ALIZ
Hová? Hogy hagyjak itt mindent?

LÍVIA
Mindegy. Menekülj.

ALIZ
Semmire nincs erőm. Butaság...

LÍVIA
Összekészítem neked az én kis bőröndömet. Igen, ez jó lesz. Gyere velem.

HUNYAD
Befelé jövet láttam, hogy kialudt az egyik M betű.

MARIANN
Milyen M betű? Mit akar megint?

HUNYAD
Odakint a neonban. Az M-M használtautó-kereskedésből csak az egyik betű ég. Nem különös, hogy mindegyik férje neve M-mel kezdődött?

MARIANN
A Mura nem a férjem. Menjen végre el.

HUNYAD
Azért jöttem, hogy rábírjam, mondjunk el a rendőrségen mindent. Én mindent tudok, maga mindent tud, mindenki tud mindent, és mindenki hallgat.

MARIANN
Ma abbahagytam a valium szedését. Úgy nő bennem a szorongás, mint a jégcsap. Félek a rendőröktől.

HUNYAD
Mi ártatlanok vagyunk. Mindenki más bűnös.

MARIANN
Félek.

HUNYAD
Itt csak a legteljesebb gyónás segít. Mosom kezeimet. A Kuvik bűnös. A lányai bűnösek. Aki hazudik, bűnös.

MARIANN
Te feladsz minket. Reggelente félórát sétálok a kertben. Milyen reménytelen egy télvégi kert.

HUNYAD
Csak nekem hiányzik az apám, és csak magának hiányzik a Mura. Érti? Valami baj érte a maga Muráját.

MARIANN
Te őrült vagy.

HUNYAD
Én csak gondolkodom.

MARIANN
Megölném, aki bajba keverte.

HUNYAD
Ezek mind született bajkeverők.

MARIANN
Ha őt baj érte, szörnyű leszek. Ne is mondj ilyet.

KUVIK
Leülhetek a jelenlétedben? Vagy szerencsésebb, ha kerülök minden érzelmi megnyilvánulást? Megtartasz, mondd, most, hogy ilyen magasra jutottál? Tudok viselkedni, ha akarok, az iskoláim bűzlöttek a pedantériától. Sápadt vagy, életem. Jobb lenne, ha sírnál. Annak még hinne valaki.

ALIZ
(lakkozza a körmét) Hallgass. Menj, vásárolj valamit magadnak. Vagy nekem valami szépet...

KUVIK
Egy halott, még egy halott. Véres munka, mennyire mocskos minden. Gondolkoztam rajtunk: te tetted ilyenné. Mért mentél hozzá? Milyen gyenge voltál!

ALIZ
Ne hintázz a széken. Az egy barokk szék. Úgy százezer forint.

KUVIK
(gúnyosan suttog) Én vagyok a szíved szerelme... Hát ártani tudnál nekem?

ALIZ
Ha hintázol a széken... meg tudnálak ölni.

KUVIK
Sose.

ALIZ
Te csak magadat szereted.

KUVIK
Te is.

ALIZ
(hisztérikusan) Gyűlöllek, gyűlöllek, Istenem!

KUVIK
Ölj meg engem is, nem szabadulunk egymástól úgyse.

TOLVAJ
Rohadt kurva.

LÍVIA
(azonnal) Kussolj, egyszer úgyis lógni fogsz.

RENDŐR
Mint a rossz házasok. Olyanok maguk ketten, mint én meg a feleségem.

EGY ÖREG ORVOS
Érdekli az eset, fiatal kolléga? Maguk, hallgatók... Ön a rektor kolleganő fia. Így van? Helyes, hogy nem beszél, helyes, helyes, egy igazi medikusnak késsel se lehet szavát venni. Hallgatnak, mint a csuka! (fröcsögve nevet) Látja, milyen gyönyörű májreakciók? Igen? Igen? A metabolizmus egyik terméke hepatotoxikus. Hát nem szép? Hát nem nagyszerű? Akár egy iskoláskönyvben! És a sejtszintű asphixia! A sejtpusztulás! Hypertensio? Vagy hypotensio? Mely metabolitok felelősek a toxicitásért? Habozom, habozom, de már nem sokáig! Ha szépen sikerül a preparatio, cikket írok belőle! Soha alkalmasabb esetet! Na szép... Még nem láttam, hogy egy medikus sírva fakadt volna egy boncoláson.

ALIZ
Sose vagy gyengéd velem. Sose mondod nekem, hogy szeretsz.

KUVIK
Gyengédnek gyengéd vagyok, de mit csináljak? Szeretni már nem tudlak.

ALIZ
A Lívia?

KUVIK
Ő jár a fejemben, őt látom egész nap. Ilyen még nem volt nekem. Nem engedem, hogy bántsd ezért.

ALIZ
A kis ribanc. Ilyen volt már gyerekkorában is.

KUVIK
Te mindig olyan józan és okos voltál. Te mindig megértettél engem. Te mindig mellettem álltál. A legjobb barátom voltál, az én édes őrangyalom, se feleség, se szerető, a nővérem voltál nekem. Ugye okos leszel? És higgadt leszel? Ugye, jó leszel velünk?

ALIZ
Mindjárt itt az éjszaka.

KUVIK
Mindenki elment, üres a tér. Mondd csak, nem félsz velem? Rossz a hírem. (nevet) Olyanok itt a fények, mint valami kísértetkastélyban. (hintázik) Úgy érzem magam, mintha valami ünnep volna! Ünnep! Olyan boldog vagyok, hogy végre nyugodtnak látlak.

ALIZ
Legyen hát igazi ünnep, hazudj valami szépet. (löködi a hintát)

KUVIK
Micsoda nap! Olyan nyugodt minden! Mintha lélegezne a tér, és minden némán minket figyelne. Hátha látnak a fák! És, ha vége is van? Miért ne legyen szépen vége? Adnék emléket neked.

ALIZ
Ez lesz az emlékem rólad, hogy félni láttalak. (leszúrja őt, ahogy a hinta feléje lendül)

KUVIK
A szentségedet! (haldokolva kizuhan a hintából)

ALIZ
(gyűlölettel) Milyen öröm így látni téged.

KUVIK
Fáj, segíts, az Istenedet. (hiába próbál felülni)

ALIZ
(mint fenn) Nem fáj az annyira, ahogy én gyűlöllek. Félsz, igaz? Hát csak féljél, ne reménykedj.

KUVIK
Hát ennyire tudtál haragudni, te liba? Verjen meg az Isten, de fáj.

ALIZ
(hidegen körülnéz) Reggel megtalál majd az első, aki erre jön, ha felkelt a nap.

KUVIK
(gyűlölködve nevet) Minek kelne fel a nap, ha én már nem leszek? (majd) Félek, segíts. Istenem!

ALIZ
Még nem halhatsz meg, még nem álltam eléggé bosszút. (megrázza) Gyűlöllek, gyűlöllek, remélem, már utazol a pokolba.