Előszó

Van-e még egy külföldi író, akivel több magyar olvasónak, írónak, költőnek, literátornak, kritikusnak lett volna találkozása, mint Lev Tolsztoj? Ha az 1960-ban kiadott Tolsztoj Emlékkönyvben vagy a Költő és próféta című cikkgyűjteményben (1978) összeállított írói vallomásokat tekintjük, Tolsztojnak a magyar szellemi életre tett hatását már ezek tükrében is tekintélyesnek kell mondanunk. De egyébként is sokan és sokat foglalkoztak vele mint a világirodalom klasszikus alakjával, aki a "Háború és béke", a "Karenina Anna" és a "Feltámadás" nagy alkotásaiban minden olvasójának adott valamit, mindenkit oktatott valamire: művészetre és erkölcsre.

Annál aránytalanabbnak tűnik ebben a közös ünneplésben, hogy nálunk róla - Németh László kivételével - csak mint szépíróról beszélünk. Pedagógiai tevékenysége szinte teljesen ismeretlen, szakirodalmunkban is alig akad erre vonatkozó munka. Pedig Tolsztoj nevelői tevékenysége az író lobogó életenergiájától fűtött s irodalmi alkotásaival azonos forrásból fakadó, szerves művészi és erkölcsi teljesítménye volt. Nevelési gondolatai ugyan nem emelik őt a pedagógia klasszikusai közé, a teljes hazai Tolsztoj-képhez mégis hozzá tartozik ennek a tanítást elméletben és gyakorlatban átlelkesítő nagy "varázslónak" a megismertetése is.

Hogy mennyire lelkéből lelkedzett foglalkozása volt Tolsztojnak a pedagógia - könyvemben ezt kívánom bemutatni.

A szerző