Tizenhárom évesen menekülni a haláltól
Amszterdam zsúfolt utcáin.
Elbújni előle, elrejtőzni,
Hol senki sem lát.

Tizennégy évesen ráébredni,
Hogy minden nap ugyanolyan,
Fénytelen, magányos, rideg,
És a háború mindenütt utolér bennünket.

Tizenöt évesen többed magunkkal
Egy marhavagonba sétálni, s tudni, ez a vég.
Auschwitz, Belsen, haláltáborok.
Itt élet nem fakad a rothadó húsokon.

Tizenhat évesen ártatlanul,
Testileg, lelkileg meghalni,
Hiába a jó szó, biztatás.
Egyedül maradni annyi, mint elmúlás.

S a szanaszét heverő tetemek között,
Hol égett hús szaga száll,
Feladni mindent...
Hisz a pokol is jobb, mint ez a halál.