Számba harapok,
S véremet köpöm a világra.
Szemem összehúzom,
Bebújok a csigaházba.
Félve figyelek ki a vérengző világra.

De lassan útra kelek,
Araszolva, csúszva,
Az út túl oldalára,
Házamat húzva.
Belep a por, a piszok,
De én egyre csak csúszok.

Emberi lábak lépnek felettem,
Autókerekek gördülnek köröttem,
De én egyre csak mászok...
Messze még a cél, de fel nem adom.
Számba harapok, s vért köpök a világra.
Egy csöpp csigavért.