A napraforgó a napra nézett,
Hogy tükörképét lássa.
Egész nap szépségét csodálta.
Sárga szirmait szélesre tárta,
Kerek arcát, a nap csodálta.
Nem tudni kivolt a tükör,
S ki a képmása.
A napraforgó a napot csodálta,
A nap a napraforgóban, önmagát látta.