Csillagok között,
Hol elvész a képzelet,
Ragyog egy kékcsillag,
Egy létező égitest.
Víz borítja felszínét,
Hol életre kél a képzelet.
S mélyében életre kél az égitest.

Keze, lába, feje, esze lesz,
Belőle válik a gyilkos gépezet.
Életet alkotó csillag,
Pusztulásod meglásd ez lesz.
Hullócsillaggá válsz,
Mert elpusztít,
Az emberi képzelet.