Szerelmünk a földdel együtt született.
Te voltál a fény, én a sötétség.
Te voltál a tenger, én a szárazföld.
Csókod tűzbe hozta a napot.
Pillantásod megvilágította a holdat
Érintéseddel hegyeket teremtettél.
Amikor összefonódtunk
Nem tudtuk hol a kezdet, hol a vég.
S akkor születtek meg,
A ragyogó emberi csillagok.