Bevezetés (részlet)

Mindenki, a ki akár saját hazájának, akár más bármely nemzetnek történetét tanulta vagy csak olvasta is, tudja hogy mi érdekkel s mi fontossággal bírnak a történeti oklevelek, tudja, hogy minél több ily oklevéllel bír egy nemzet, annál tökéletesebb, annál biztosabb alapra fektetett történetkönyve van. Hazánk történeti okmánytára még eddig, fájdalom! (tudtomra legalább) igen szegény, és ennek szaporítása, nézetem szerint, tán a legnagyobb szolgálat, melyet jelenleg történeti irodalmunk érdekében tehetni. Az ily okmányoknak legnagyobb részét természetesen a hazai levéltárakban kell keresni, de a külföld is nyújt eleget, melyek igen becses felvilágosítást adhatnak történetünk különféle szakaira. Európa tán minden országának levéltáraiban még számtalan kézirat fekszik ismeretlenül, mely ha összeszedetnék, hazánk történeti irodalmát egészen más lábra fogná állítani, mint a melyen mostan áll. Midőn tehát ezen eredeti okleveleket a magyar olvasóközönségnek bemutatom, úgy hiszem, sem mentségre, sem sok ajánlásra szükségem nincsen. Az ily könyv önmagát ajánlja. Én ezt öndicséret nélkül mondhatom, mert ez nem az én munkám, én csak lemásoltam szóról szóra, betűről betűre azt, a mit mások évek előtt írtak, és ezt, mint történeti okmányokhoz illik, én híven és pontosan teljesítettem; toll hibától természetesen én oly kevéssé vagyok ment, mint mások, de szándékosan egy betűt sem cseréltem vagy hagytam el. Itt-ott felvilágosító jegyzeteket tettem, nem a történetíró, hanem a nagy közönség számára...