Előszó (részlet)

Ez a kötet azoknak a beszámolóknak s cikkeknek jórészét tartalmazza, melyek alkalmasak arra, hogy a Magyar Kommunista Párt működését és eredményeit az elmúlt esztendő folyamán ismertessék. Az egységes munkáspárt tagjainak külön érdeklődésére tarthatnak számot azok az itt közölt előadások, melyeket zárt szervezetek előtt tartottam. Ezek nyilvánosságra bocsátása megkönnyíti Pártunk politikájának megértését; egyben mutatják, hogy hogyan alkalmaztuk - vagy néha szerettük volna alkalmazni - Marx-Engels, Lenin és Sztálin tanításait, módszereit a magyar viszonyokra.

Hogy a cím, "A fordulat éve" nem túlzás, annak alátámasztására szabad legyen rámutatnom, hogy a kötet első beszámolója még a Kisgazdapártban megbúvó összeesküvőkkel foglalkozik, az utolsó pedig az a beszéd, mellyel az egyesülést elhatározó 36. szociáldemokrata kongresszust üdvözöltem.

Ami e két beszéd között történt, az a demokrácia sikereinek s a régi reakciós rend vereségeinek olyan sorozata, melyek mennyiségi együttese mélyreható minőségi változásokat okozott országunk gazdasági és politikai strukturájában s eldöntötte azt a tavaly júniusig még nyitott kérdést, hogy ki kit fog megverni: a népi demokrácia-e a reakciót vagy megfordítva.

[...]

Nem túlzás tehát a fordulat évéről beszélni. Ennek az esztendőnek az eseményei győzték meg a dolgozó magyarság zömét arról, hogy a népi demokrácia nem átmeneti állapot, hanem maradandó. Ez a felismerés adja a lendületet a 3 éves tervnek 2 1/2 év alatt való befejezéséhez. Ez a demokratikus konszolidáció ad új tartalmat annak a nemzeti összefogásnak, mely annyi jó eredményt nyujtott a felszabadulás utáni hónapokban, de amelynek fejlődését lefékezték, és szinte felszámolták azok, akik a demokrácia megerősödését és felemelkedését meg akarták gátolni. Most, hogy ezek az erők vereséget szenvedtek, az új viszonyok között, szilárdabb alapon hozzá lehet fogni a demokratikus népfront újjászervezéséhez.

És hozzá lehet fogni a demokrácia és az egyházak viszonyának rendezéséhez is. A reakció híveinek veresége természetesen azokra sem maradt hatás nélkül, akik az egyház palástja mögé húzódva, harcoltak a földosztás, az államosítás, az újjáépítés, a magyar nép talpra állítása és felemelkedése ellen. A magyar dolgozó nép fokozódó mértékben elfogadja és magáénak vallja a demokráciát s elvárja, hogy az elmúlt év áldozatait és erőfeszítéseit, melyekre joggal büszke, ne fitymálják le és ne zavarják olyan egyházfők, akiknek szellemi fejlődése hecckáplán korukban megállott s akik a fasiszta barbárság bűnei miatt nemzetünkre zúdult szörnyű szenvedések dacára semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Azok az egyházi körök, melyek nem süketek és nem vakok, s amelyek elevenen kontaktusban állnak a néppel, érzik és tudják, hogy itt az ideje, hogy megkeressék és megtalálják a demokráciával való egészséges együttélés módját.

A magyar demokrácia erőben, tapasztalatokban meggyarapodva, jogos bizakodással néz a jobb, boldogabb jövő felé s a centenárium évében el van szánva arra, hogy nemzetünk javára valóra váltja és tovább fejleszti 1848. célkitűzéseit.

Budapest, 1948 április 11.

Rákosi Mátyás