Előszó (részlet)

Manapság divatos kifejezés az "életritmus", azért is, mert életünk egyre inkább eltávolodik a napok és az évszakok által meghatározott természetes ritmustól: a nagyvárosokban igazán soha sincs sötét, soha nem fejeződik be teljesen a munkaidő, valaki mindig dolgozik, még ha az éjszakai munka igazán senkinek sem természetes. Egész napunk menetrendek és határidőnaplók által meghatározott. Karácsonykor importált epret ehetünk, nyáron korcsolyázhatunk műjégpályán, télen néhány óra repülés után már a tengerparton heverészhetünk, a kánikulában pedig részt vehetünk egy antarktiszi expedíción. Az évszakok váltakozása már nem hat olyan erősen az életünkre, mint régebben.

Ámde nem úszhatjuk meg károsodás nélkül a természetes életritmus felborulását.

A kronobiológusok, akik az idő és az élettani folyamatok közti összefüggést vizsgálják, rámutatnak, hogy gyakorlatilag minden civilizációs betegség ritmuszavarból származik. A közlekedésben statisztikailag bizonyítható, hogy sokkal több a baleset a kora reggeli és a kora délutáni órákban: hatszor annyi, mint máskor. Ezek azok az időszakok, amikor az emberi szervezet pihenésre van beállítva.

Ehhez hasonló megfigyelések bizonyítják, hogy nem tudjuk természetes életritmusunkat minden további következmény nélkül felrúgni.