Hasonlatok

Te vagy nekem a kezdet és a vég,
életem alfája, s omegája.
Te vagy számomra minden, ami szép:
madár röpte, gyermek mosolygása.

Úgy hívlak, mint hívja anyját
a fészkéből kiesett kismadár,
úgy várlak, ahogy tud várni az,
ki tudja, hiába vár.

Kellesz nekem, mint kell a földnek
májusi eső és enyhe nap.
Akarlak, mint élni akar
a halálraítélt, néma rab.

Kereslek, mint elhagyott fészkét
keresi tavasszal a gólyapár,
s szeretlek, szeretlek úgy,
hogy arra nincs is hasonlat már.