Messze vagy

Messze vagy, nagyon messze tőlem.
Már azt hittem, kinyújtott karommal
elérhetlek, de alakod egyre távolodik.
Kihunyt a fény a szemedben, és lassan
ködbe vész egész lényed.
Hajad, melyet kezem már-már simogatott,
bőröd, mit már tapintani hittem,
leheleted, mely már csaknem összeölelkőzött
az enyémmel - mind távoli ködfoszlányok,
mit meg-meglibbent még a szél.
Az utolsó néhány lépést, mi elválasztott
még bennünket, már sohasem tesszük meg.
Ne keresd, ki volt a hibás.
Csak a kezed kellett volna kinyújtanod,
csak a kezem kellett volna kinyújtanom,
de félbemaradt a mozdulat, s tudom:
most már az egész életem ilyen
félbemaradt mozdulatokból fog állni.

Mert elmúlik a szépség és a szerelem,
véget ér a bánat és a derű,
egyszer vége lesz a könnynek és a dalnak,
de él gyávaságom
most és mindörökké. Ámen