Keresztek

Fekete keresztek rajzanak szívemben,
temetők borúja árnyékolja lelkem.
Riadozó szívem minden dobbanása
sötét angyaloknak zordon szárnycsapása.

Bölcsőnket a Halál csontkézzel ringatja,
fekete palástját takarónak adja.
"Csíjja, baba, csíjja, csak nőj nagyra, szentem" -
így dúdolgat, s ígér bort, búzát, szerelmet.

Bízó lélekkel hallgatva a szóra
mi felnövünk, feledve: vár a végső óra.
Életmámorunknak egy józanodása
hideg sírköveknek nyirkos tapintása.

S a keresztek bennünk egyre szaporodnak,
temetői árnyak mind életet lopnak,
s mint nyárközépi forró aratáskor,
élet-rendek dűlnek Halál kaszájától.