Pogány zsoltár

Istenem, miért nem vagy?
Olyan jólesne imádkozni hozzád néha.
Jó lenne hinni, hogy segítesz, hogy van
egy kéz, mit mindig megfoghatunk.

Hiába kérdlek, csak templomaid
süket csendje válaszol.
Fiad megkínzott arca néz rám a keresztről.
Ő sem felel, csak szenved kétezer éve lassan.

Vagy felelet ez is?
Szenvedése válasz kétségeinkre?
Miért nem érezzük akkor az erőt,
mely hitéből árad?

Taníts meg bennünket szeretni, Názáreti!
Ültesd szívünkbe a konok zsidók ősi,
sziklaerős hitét, mely utat nyit előttünk
a kétségek viharos tengerén át egy jobb,
igazabb világ felé!

Légy erős várunk, szeretet!
Isten, ha nem vagy is, add, hogy méltók legyünk
a túlélésre!
Áldott legyen, ki jő a béke nevében!
Hozsánna!

< >