Itt élünk szürke házfalak között.
A szomszédból hallik az örökös tv-sorozat,
fölöttem kisgyerek sír, az utcán
részeg gajdol szétvert lámpák alatt.

Bemocskolt falak, házgyári életek.
Szűk egű parkjainkban ott üldögél a bú.
Sárgult pizsamánkban szorongva hallgatjuk,
hol lesz legközelebb háború.

A sarki zöldségesnél zárás után
fejkendős nénike válogat;
tán akad még a maradékban
ép alma vagy egyéb jó falat.

Ha megszedte kosarát, fogatlan száján
ezer ráncú, boldog mosoly terem.
Hazatipeg, s meghallgatja vén rádióján,
mi szépet, jót ígér a parlament.

Az örökkön beázó tizedikről
néha idelátni a Gellérthegyet,
s a koránkelők koravén éjében messziről
szabadságunk emlékműve integet.