Este van, s én fáradt
és szomorú vagyok.
A bú tagjaimban szétárad.
Megértően néznek a csillagok.

Nincs más velem, csak a végtelen ég,
magához ölel, vigasztal:
Ne félj! Elmúlik a vicsorgó éj,
s új csoda jön el a holnappal.