Virágba borult egy almafa bennem.
Gyümölcsígérő ágai közt
csókkal suhan tova a tavaszi szél.
Bíbor hold billeg kényeskedve,
a fa csúcsán leng, mint lampion.
Egy kunkori füst már fel az égig ér.
Gyermekeim azúr szemeiben
páraként tükröződik a világ.
Egy kis kék ér kuncogva búvik meg
meleg tenyered barna bársonyán.