Fülszöveg

A kamaszévek "kincses szigetén" találkozott utoljára a felnőtt magyar olvasó Robert Louis Stevenson (1850-1894) nevével. Emlékezete minden bizonnyal ilyesfajta képet őriz meg az íróról: múlt századi jelenség - visszahozhatatlanul távoli, mint a gyerekkor. Stevenson azonban korántsem csupán ifjúsági író, mint ahogy nem is egyértelműen romantikus. Az a két évtized pedig (1878-1894) a századvég, a késő Viktória-kor, amelyben művei gyökereznek, az a társadalmi és irodalmi atmoszféra, amely átjárja őket, éppenséggel távol áll a boldog békeidő idilli egyszerűségétől. Robert Louis Stevenson tipikus századvégi figura. Átmeneti jelenség; legértékesebb tulajdonságai: a továbbvezető tendenciák, a műveiben felsejlő XX. századi távlatok. Meséi és egzotikus históriái Maughamot és Forstert előlegezik, kriminalisztikai kísérletei Chestertont és Greene-t, történelmi regényei pedig Hardyt és a lélekelemző modern regény nagyjait. Fő érdeme, hogy sikeresen házasította össze Flaubert-t Dumas-val... Nincs diszharmónia a tartalom és a kidolgozás közt; a kidolgozás megnemesíti a tartalmat, kibontakoztatja igazi értékeit.