Előszó (részlet)

A "Gazdasági-filozófiai kéziratok" abban az időszakban keletkeztek, amikor Marx már áttért az idealizmusról a dialektikus materializmusra és a forradalmi demokratizmusról a kommunizmusra, és hozzáfogott az új világnézet elméleti, tudományos megalapozásának kidolgozásához. Marx 1844-ben már kapcsolatot tartott Párizsban az Igazak Szövetsége és a legtöbb francia titkos munkástársaság vezetőivel és magukkal a kommunista munkásokkal. Ekkor még nem volt tagja és szervezője a mozgalomnak, de sorsát már egy életre összekapcsolta a forradalmi mozgalom sorsával. Ennek szolgálatába állította egész elméleti tevékenységét.

[...]

A "Gazdasági-filozófiai kéziratok"-ban Marx a maga szocialista álláspontjáról, a klasszikus politikai gazdaságtan bírálatára támaszkodva, vizsgálja a tőkés gazdaság kategóriáit: a munkabért, a tőkeprofitot és a földjáradékot, elemzi a pénzt. Vizsgálódásaiban eljut a tőkés társadalom szerkezetének és lényeges összefüggéseinek felismeréséhez, osztályjellegének feltárásához, a tőkés kizsákmányolás alapvető vonásainak kimondásához. Kimutatja a munka elidegenülését, azt, hogy a munkás el van választva a termelési eszközöktől, s ezek tulajdonosuk kezében idegen, ellenséges hatalomként állnak szemben vele; hogy a tőkés rendszerben a munkás munkája idegen, a tőkés számára végzett munka, kényszermunka, és a munka termékét elsajátítja a tőkés. A munkaerő annál olcsóbb áru, minél több gazdagságot hoz létre, a munkás pedig annál szegényebb, minél több gazdagságot termel. Marx kimutatja az osztálytársadalom ellentmondásos jellegét, azt, hogy az osztályellentétek a tőkés társadalomban gyökerező szükségszerű ellentmondások, és hogy a tőkés társadalomban végül is már csak két alapvető osztály van, a munkások és a tőkések osztálya. Megmutatja, hogy a tőkés termelés menete maga vezet a forradalomhoz és tűzi napirendre a munkás emancipációját, amely egyben az ember emancipációja.

[...]

A "Gazdasági-filozófiai kéziratok" 1844 tavaszán-nyarán keletkeztek. A német idealizmus bírálatának elmélyítésére irányuló törekvés, a forradalmak történetének tanulmányozása, széles körű gazdasági tanulmányai és az Engels cikkével való megismerkedés arra indították Marxot, hogy felhagyjon eredeti tervével, a hegeli jogfilozófia kritikájának folyamatos közzétételével, és előbb számot vessen a gazdasági és társadalmi problémákkal. Ezzel kapcsolatos szándékait Marx megírja az Előszóban. Marx tervbe vette, hogy a munka teljes befejezése előtt kiadja az I. kéziratban megkezdett elemzést és ezzel együtt egy fejezetet, amely a hegeli dialektikával való számvetést tartalmazza. A "Kéziratok"-on való munka azonban megszakad: augusztus vége felé bekövetkezik Marx és Engels sorsdöntő találkozása, s tíznapos párizsi együttlétük idején arra a véleményre jutnak, hogy előbb az ifjúhegeliánusokkal és a polgári és kispolgári német ideológia más képviselőivel való leszámolást kell elvégezniök. Ezért nyomban hozzá is fognak egy közös munka megírásához, amely aztán "A szent család" címmel jelent meg. A megírás munkájának nagyobb részét Marx végezte, s felhasználta hozzá kéziratainak anyagát is.

A "Kéziratok" kidolgozásának tervéről Marx ezután sem mondott le; 1845 elején szerződést köt egy kétkötetes munka: "A politika és a nemzetgazdaság bírálata" kiadására; óriási arányokban folytatja az anyaggyűjtést és kiterjeszti vizsgálódásainak körét. A munkát azonban megint félbeszakítja avégett, hogy Engelsszel közösen megírja a "Német ideológiá"-t. Ugyanakkor a kérdésben való egyre fokozottabb elmélyülés Marxot arra készteti, hogy végképp lemondjon a munka tervezett formában való megírásáról.