Előszó

Karácsony. Világszerte ünneplik, mégis mindenkinek mást jelent: összebújást a szerelmeseknek, bűvös ajándékokat a gyerekeknek, nagy összejöveteleket, békülést hozó napokat a családoknak; egyeseknek magányos emlékezést, keserédes borozgatást a régmúlt kulacsából, míg másoknak minden bút eltaposó mulatozást. Van, aki házát, kertjét csillogó díszbe öltözteti, és van, aki csak a szívében gyújt egy kicsiny gyertyát. Akadnak jó előre szervezkedők, és akadnak (ők a többség) utolsó pillanatban kapkodók.

A karácsony mindenkihez szól, de manapság mintha kevesebben hallanánk csilingelő hangját: elnyomja azt a bevásárlóközpontok zsongása: a zaklatott tömeg morajának és a hangszóróból áradó (kissé kopott) örökzöld slágereknek sziréni elegye, mely különös módon csábít és fojtogat egyszerre. Hiszen mindenki adni szeretne, minél nagyobbat és minél csillogóbbat - ám a kapkodásban nem jut eszünkbe, hogy puszta önmagunkat: társat, szülőt, gyermeket; meleg tekintetet, ölelő karokat vagy ablakrezegtető együtt-kacagást ajándékozzunk a számunkra legfontosabbaknak.

A Napvilág Karácsonyi Antológiával a régi korok mézes-fahéjas ünnepeit kívántuk megidézni - azt az időt, amikor az ember nem hitelre vette a szeretetet, amikor még nem az ajándék, hanem maga az ünnep, az ünneplés volt a lényeg. Hópehely-csillogású versek, fenyőillatú novellák, szívmelengető történetek sorakoznak e kötetben, mint kulcsos ládikák alján a múlt féltve őrzött képeslap-emlékei, melyeken jólesik elmerengni és felidézni a távoli illatokat, hangulatokat, embereket.

Reméljük, hogy gyűjteményünk minden olvasónk lelkébe igaz kincsekkel teli karácsonyt varázsol, hogy aztán kellemes érzésekkel telítődve adhassák át magukat az ünnepnek és szeretteiknek.

Pákozdi Gabriella