Előszó

A szentmise keresztény életünk középpontja. Gondolataink az oltár körül forognak. Ott ajándékozza magát oda Jézus újra és újra az Égi Atyának. Ez személyesen érint meg minket. Életünknek egyetlen igazi értelme van: utunk hazavezet minket az Atyához. Hétköznapi életünk is a Jóistenhez igazodik. Mivel Krisztus a szívünkben él, magunkkal visszük Őt. Ő maga imádkozik bennünk, lelke betölt minket. Krisztusban fedezzük fel testvérünkként a másik embert. Krisztusban fedezzük fel magunkat újra és újra házastársként, házaspárként, családként, kisközösségként, akik Krisztussal és Krisztusban az Atya körül forgunk. A szentmise keresztény életünk középpontja. Elhatároztuk, hogy ebből a középpontból fogunk élni. Ezért szeretnénk mélyebben betekintést nyerni a szentmise titkába, hogy egyre jobban tudjuk élni létünk igazi középpontjából.

Itt felmerül azonban egy nehézség. Hétköznapi életünk más pályákon vezet, mint egy liturgikus ünnep. A szentmisében énekekkel és imákkal találkozunk, melyek atmoszférát teremtenek. Ha a szentmise jól felépített, átengedjük magunkat az atmoszféra, a hangulat sodrásának. Hogy valóban gyümölcsöző legyen a szentmise, a mise folyamatát bele kell építenünk a hétköznapi életünkbe. A napi szentmisének életmisévé kell válnia, mondja atyánk és alapítónk, Kentenich atya. Hétköznapi életünk és a szentmise történéseinek kapcsolatáról van szó.

Egész keresztény életünk középpontja, a szent Eucharisztia ünnepe, szoros kapcsolatban áll további szentségi életünkkel. Az Eucharisztia és a házasság szentségének közös vonása, lényege: a tökéletes, kölcsönös odaajándékozás. Jézus Krisztus a Golgotán odaajándékozta magát az emberiségért az Atyának. Mi a házasságban ajándékozzuk magunkat egymásnak. A kenyér a tökéletes odaadás jele. Házasságunk önmaga is jelképpé lesz, hogy hírül adja a világnak: így ajándékozom magam nektek, így ajándékozom magam értetek a Mennyei Atyámnak. Ha kapcsolatot keresünk a szentmisével, közösségünk egyre élettelibbé és mélyebbé válik. Döntő kérdés: számunkra az egymás iránti kölcsönös szeretet forrása-e a szentmise?

P. Tilmann Beller