Émikus előhang (részlet)

Évtizedek óta problematikus témakörű, széles ívű, ám történeti és kortárs társadalomtudományi értelmében akut kihívásokat tükröző elemzést kap kézhez az olvasó Becze Szabolcs munkájával. A kötet címét több hangsúlyos komponens - bizonyos értelemben egymásra rétegződő elemek harmonikus egysége - teszi figyelemfelkeltővé. Sorozatunkban volt már hasonló tematikájú írás (nem is egy), ám a Miskolci Egyetemen kulturális antropológusként végzett szerző sajátos komplexitású áttekintéssel ajándékozza meg itt olvasóit. Szakképzettségét tekintve részint nem kerüli el a kultúrakutató antropológusokra jellemző kutatási metodikát, a résztvevő megfigyelést és hosszasabb jelenlétet abban a közegben, amelyet kutat, részint rálát erre, ugyanakkor belülről (émikusan, élményközeli módon) szemléli mindazt, amiről hírt ad. E megközelítés előnyeit talán nem minden értelemben szükséges itt előre kiemelni, de annyit érdemes jelezni, hogy a Szerző személyében nem pusztán egy aktivizmusba feledkezett szimpatizánsról van szó, aki politikai horizont alá feszíti az aktuális kérdéseket. Elfogultsága, avatottsága talán nem lesz kétséges az Olvasó számára, ám érdemes felfigyelni az objektivitásra törekvésre, a közelség és távolságtartás mindvégig egyensúlyban tartott kettősségére, tehát arra, amit az antropológusnak csinálnia és képviselnie kell.

Miben, avagy mennyiben kívülálló és beavatott egyszersmind a Szerző? Ha a kérdésben rejlő mesterkélt megengedést tekintjük, a válasz szinte "költőien" benne rejlik a kérdésben. De ha konkrétan arra is rákérdezünk: mivégre indul egy magyar fiatal a baszk vagy spanyol kutatási terepre, s válik az ott talált problémák hazai megfogalmazójává, közvetítőjévé, sőt válaszkereső tudományos megfigyelővé, akkor a válasz már korántsem egyértelműen "politikamentes". Sorozatunkban (illetve a Kutatóközpontunk által kiadott más sorozatokban, a Dokumentumok, az Európai Tanulmányok vagy a Többnyelvű Tanulmányok válogatásában) több kiadvány vállalta már ama "policy"-knak ismertetését, amelyek nem tartoznak tisztán a tájegységi- regionális, vagy a szociológiai, a néprajzi vagy a politikatudományi kutatások által megismert problematikákhoz. Becze Szabolcs műve is ilyen interdiszciplináris, avagy multidiszciplináris megközelítést vállal, s korántsem véletlen, hogy ezzel a szemlélettel mind a civilizatorikus kérdéseket, mind a helyi politikai válaszokat, továbbá a globális kihívásokat, s nem utolsósorban a civiltársadalmi reflexiókat is mintegy "átkarolja", egybefogja a maga szemléleti spektrumában. Nem szorul hosszasabb indoklásra, mennyiben érint politikai aspektusokat a nacionalizmus kérdése (és különösen ennek spanyolországi kisebbségi, baszk tájegységi kontextusa), avagy mennyiben politika a szociális elégedetlenséget fölhangosító új társadalmi mozgalmak sajátlagos nézőpontja. Épp ilyen kevéssé kérdéses, hogy a környezetvédő, térségmentő (átfogóbb és nemzetközi használatban is elfogadottá vált) "environmentalista" civiltársadalmi szerveződések miként állnak össze alternatív vagy épp "dekonstruktív" logikájú cselekvési egységgé, s ebben miféle szerepe volt-van-lesz az akciózásnak, a cselekvő kihívásoknak, a civil erőket serkentő és ezzel más, jobbára elbizonytalanodott, periferizálódott, "hanyattlökött" térségeket aktivizáló izmusoknak. Az akcionalizmus (vagy akcionizmus) mint politika ebben az értelemben olyan alternatív diplomácia eszköze, egyben olyan társadalmi nyomásgyakorlási program, amelyben az "ökoszociális" túlélési kísérletek csupán az egyik felszínt jelenítik meg, ezek mélyén valójában a helyi társadalmak túlélési esélyei laknak...

A. Gergely András