CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Kettőezer nyolcvankettő
Változás
Még 100 nap
A gondolattranszfer
Csillagjegyek
Előszó
Ez a kötet is híven folytatja az Ötödkor és az Újabb álmok c. kötet hagyományait. Most is öt novella kalauzol el az olykor furcsa, és egy kissé talán érthetetlen jövőbe. A kezdeti idegenkedés azonban hamar megszokottá válik, főleg azok számára, akik az előző két kötetet is olvasták. Mivel is állunk szemben? Az emberi lét mindennapos titkai kerülnek terítékre. Futurista eszmefuttatások ezek, ahol a mondanivaló nem mindig egyértelmű. Talán csak a sokadik olvasásra fedi fel magát. Aki azonban veszi a fáradtságot, előtte feltárulnak a gondolatok a maguk meztelenségében.
Az örök emberi vágy hajtja a szereplőket. Megismerni, felkutatni, megélni és végül feltenni a kérdést. A kérdés mindig ugyanaz: mitől más a világ, és mitől különbözik a főszereplő álmaitól? Végül azonban kiderül, hogy a világ egy és ugyanaz. S visszafogadja magába, néha hőssé emelve, azt, akit kizárt a szívéből.
A kötetben teret kapó novellák széles képet nyújtanak abból az írói világból, amit képviselek. A közelebbi és távolabbi jövőbe hívják az olvasót, ahol emberi-társadalmi problémák kerülnek terítékre a jövő köntösébe burkolva. Az említett írói világ, hol könnyedebb, hol nehezebben értelmezhető. Egy valami azonban mindig igaz: a probléma megoldása sokszor előttünk hever, csak nem vesszük észre. Ahogy egy korábbi kötetben elhangzott: az igazság ismerete önmagában hordozza az értelmét. Így a főszereplők életében az igazság, mely önmagában persze mindig nagyon relatív, kiderítése kulcsfontosságú probléma.
E kulcsfontosságú mozzanat talán egyenértékű lehet a főszereplő szemében a boldogsággal, de az is lehet, hogy nem. Hisz a boldogság olyan relatív dolog. Nincs értelme feltennünk a kérdést: mi a boldogság? Sokkal inkább annak van helye: ki boldog? A főszereplők ebben reménykednek. Az emberi sorsokon keresztül választ kaphatnak a kérdésre. A világ sokszor túl bonyolult ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Legfeljebb valami modell létezik róla a fejünkben, mely alapján tájékozódni próbálunk. E modell lehet szürreális, mint ahogyan ezek az írások is.
Már sokszor elmondtam: a jövő nem biztos, hogy ilyen lesz. Ez csupán egy lehetőség, de olyan alternatíva, mely nagyon is lehetséges.
Én csak remélni tudom, hogy ennek a kötetnek a novellái is élvezetes bepillantást engednek abba a világba, mely az alkotói képzeletben él.
Kecskemét, 2006
Garzó László