A fordító utószava

A jelen mű történelmi háttere a címben megvan. V. Károly császár a reformáció ügyének rendezésére, de még inkább ama másik vágya keresztülvitelére, hogy a Franciaország ellen indítandó háborúra a protestáns fejedelmektől és rendektől is támogatást nyerjen, 1544. február havára birodalmi gyűlést hívott össze Speyerbe. A várt megegyezést és támogatást kezdetben a gyűlés nem hozta meg, s az eredménytelen viták közepette nemcsak a teológusok, hanem némely fejedelmek is arra a gondolatra jutottak, hogy a reformáció ügyére az volna legjobb, ha a császár nyerne helyes tájékozást a reformáció céljairól. Hogy a császár maga hadd olvassa a reformáció védiratát, e gondolat tölté el Bucer lelkét is, aki a munka megírása tárgyában Kálvinnal levélbeli érintkezésbe is lép. Kálvin a kérésnek megfelel, s az év végére készen van a mű, melynél tömörebben s könnyedebben alig tárgyalja értekezés a reformáció igazait. Bár minket nagy időbeli távolság választ el az értekezés megjelenésének korától, mégis úgy érezzük, mintha Kálvin a mi védiratunkat is a speyeri birodalmi gyűlés elé terjesztené. Helyesen mondja e mű angol fordítója: "Olvasás közben gyakran önkéntelen úgy érezzük, hogy nem háromszázados munkával, hanem oly hatalmas tiltakozással van dolgunk, melyet korunk uralkodó tévelyei és fenyegető veszélyei ellen modern kéz írt."

Ceglédi Sándor