Az ősegyházban a stációs napok (a statio, azaz ‚őrség’ szóból) vezeklő napok voltak, melyeken a keresztények böjtöléssel és imával álltak őrt a Gonosszal szemben. Rómában ez később ünnepélyes bűnbánó körmenetté alakult, melynek végén istentiszteletet tartottak egy előre kijelölt stációs templomban. Nagy Szent Gergely pápa az egész egyházi évre meghatározta a stációs napok és templomok sorrendjét.