A könyvégetést Kukuljević–Sakcinski, 1869, 179. említi, forráshivatkozás nélkül, a szakirodalom napjainkig innen veszi át (vö. Šišić, 1914, 47; Antoljak, I [1992], 116). A forrásnak mi sem akadtunk nyomára, de figyelembe véve az égetés valószínű voltát és a szerző megbízhatóságát, jóhiszeműen továbbörökítjük a történetet.