A parasztfelkelés történetéről l. Somogyi, 1962, 149–172; Klaniczay, 1964, 497–519. Alapvető horvát feldolgozás: Josip Adamček, Bune i otpori. Seljačke bune u Hrvatskoj u XVII stoljeću, Zagreb, 1987; a monográfia dokumentumanyagát a szerző külön kötetben adta ki (Seljačke bune u Hrvatskoj u XVII stoljeću. Građa, ur. Josip Adamček, Zagreb, 1985), amelyből kiderül: Ráttkay György maga is aktív szerepet vállal a parasztmozgalom lecsendesítésének kísérleteiben, a zágrábi káptalan képviseletében (i. m., 270, 270, 273, 417, 511; Adamček, 1987, 170, 173, 187–188, 190). A Zrínyi és az Erdődyek közötti ellenségeskedés régebbi keletű, még a monyorókeréki birtokvitával kapcsolatos. Erdődy Imre nagyapja 1613-ban perrel nyeri el a „Zrínyi uraktul” az uradalmat (ld. Pethö Gergely, Rövid magyar krónika, Bécs, 1660, 180), s a költő Zrínyi Miklós is többször visszatér a kérdésre levelezésében. Erdődy Imre és Zrínyi konfliktusáról l. Nada Klaić, O historijskom značenju Zrinjsko-Frankopanske urote, in: Istoriski pregled, 1958, 120. A Zrínyi elleni névtelen feljelentő iratokat kiadták: Somogyi Éva, Adalék Zrínyi és az 1653–59. évi horvátországi parasztfelkelés történetéhez, in: Irodalomtörténeti Közlemények (a továbbiakban ItK), 1963, 232–235; V. Windisch Éva, Feljelentés Zrínyi Miklós ellen (1654), in: ItK, 1954, 322.