Az illírek (natio Illyrica) középkori zarándokházának helyzetét V. Miklós pápa adománylevele rendezte (1453). Az eredetileg a Szent Péter-bazilika és a Tiberis között elterülő városrészben (Borgo Vecchio) található intézmény számára a folyó túlpartján, az egykori Campus Martius szélén újíttatott fel egy régi templomot (S. Marina) és építtetett nemzeti zarándokházat. Ebben lelt otthonra délszláv területekről Rómába érkező zarándokok ellátásával foglalkozó, egyháziakból és világiakból álló vallásos társulat (Congregatio S. Hyeronymi Illyricorum seu Sclavorum de Urbe). A templomot 1566-ban V. Pius pápa bíborosi tituláris templommá avatta, s az ezzel járó címet (S. Romanae Ecclesiae titulo S. Hieronymi Illyricorum Presbyter Cardinalis) a következő században Pázmány Péter is viselte. A ma látható Szent Jeromos-templomot 1589-ben V. Sixtus emeltette, s ő alapította a templom mellett működő, egy prépost, hat kanonok és négy kisebb javadalmazású pap alkotta társaskáptalant (Collegiata S. Hieronymi Illyricorum) is. Az intézmény törénetéről: Galla, 1940, 19–20; Ivan Golub, „Istituzioni collegate alla Chiesa di S. Girolamo: confraternità, capitolo, collegio”, in: Chiesa Sistina 1589–1989, a cura di Ratko Perić, II, Roma, 1990, 37–54 (Collectanea Croatico-Hieronymiana de Urbe, 3); Lucio tevékenységéről a kongregáció élén: Miroslav Kurelac, Ivan Lucić Lucius, otac hrvatske historiografije, Zagreb, 1994, 19–22; uő, „Povjesnićar Ivan Lucić-Lucius predsjednik Zbora sv. Jeronima u Rimu”, in: Homo imago et amicus Dei. Miscellanea in honorem Ionnis Golub, cur. Ratko Perić, Roma, 1991, 387–399 (Collectanea Croatico-Hieronymiana de Urbe, 4), bőséges bibliográfiával a korábbi szakirodalomról; Stefano Gradiról: Stjepan Krasič, Stjepan Gradić (1613–1683). Život i djelo, Zagreb, 1987.