„[…] stílusa lendületes, néha kissé dagályos is, erősen purista, a nem-latin tulajdonneveket, alkotmányos és katonai terminusokat erőltetetten latinosítja, sok érzelmes, drámai jelenetet alakít kiszinezve patetikus szónoklatokkal, kedveli az anekdotaszerű epizódokat, gyakran hivatkozik klasszikus példákra, s a költőiség olykor föléje kerekedik elbeszélésében a tényeknek”. Bartoniek, 1975, 420.