„Ügyünk nyilvánvalóan a legnagyobb veszélyben forgott, méghozzá olyan nagyban, hogy ha a magasságos Isten, akinek akarata rejtett és hatalmas jóságával mindent kormányoz, nem sietett volna az alkalmas időben hívei segítségére, még azon a napon […] nemcsak Petrinja, de szerencétlenségtől sújtott országunk minden maradéka végromlásra jutott volna.” A hely (RÁTTKAY 175) forrása: Historia obsidionis Petriniae et cladis Szerdarianae a reuerendo domino Nicolao Zelnicey, electo episcopo Quinqueecclesiensi conscripta. A szöveget Istvánffy Miklós is beépítette – némileg átdolgozva – históriájába. A forrást kiadta, kísérőtanulmánnyal: Vlado Rezar, Opsada Petrinje (1596.) u spisu Nikole Stepanića Selničkoga, in: Petrinjski zbornik, 1. (1998), 29–49.