A magyarországi közvéleménytörténeti kutatások Péter Katalin (”A magyar nyelvű politikai publicisztika kezdetei. A „Siralmas panasz” keletkezéstörténete, Bp., 1973 [Irodalomtörténeti füzetek, 83]), R. Várkonyi Ágnes (Búcsú és emlékezet. A visszaszoruló török képe a magyar közvéleményben, in: „Keletkutatás”, 1988, 1, 3–24; újra közölve: R. V. Á., Europica varietas – Hungarica varietas. Tanulmányok, Bp., 1994, 158–182) úttörő tanulmányai és Köpeczi Béla monográfiája („Magyarország a kereszténység ellensége”. A Thököly-felkelés az európai közvéleményben, Bp., 1976) nyomán kaptak lendületet. Kiemelkedően fontosak ebből a szempontból a szegedi „Aetas” 1995/2. tematikus számában megjelent tanulmányok (Csapodi Zoltán, G. Etényi Nóra, Erdős Péter, Lukács Zs. Tibor munkái) is, majd az azóta eltelt években különösen G. Etényi Nóra munkái. A 15–16. századot illetően alapvető, nagy forrásanyaggal dolgozó, és a további kutatások számára is újabb irányokat kijelölő tanulmány: Fodor Pál, Az apokaliptikus hagyomány és az „aranyalma” legendája. A török a 15–16. századi magyarországi közvéleményben, in: Történelmi Szemle, 1997, 21–49.