Ráttkay 22 szorosan követi a „Descriptio”-t, szó szerint idézi a szláv nyelvek elterjedt voltáról szóló passzusát („az Adriai-tengertől az Északi-tengerig terjedt el: ezt használják az isztriaiak, a dalmátok, a bosnyákok, a morvák, a csehek, a sziléziaiak, a lengyelek, a litvánok, a ruténok, a skandinávok, a kiterjedt birodalmakat birtokló oroszok és bulgárok, és sok más szomszédos régióban is használatos, egészen Konstantinápolyig, olyannyira, hogy a törökök között is ismert”) = „Descriptio”, i. h., majd átveszi az ugyancsak ott olvasható megkülönböztetést a szélesebb és a szűkebb értelemben vett Szlavónia között.