Ráttkay tehát ezen a ponton szintén szembemegy az általános tendenciával; Rafo Bogišič, 1997 rendkívül meggyőzően bizonyítja, hogy a 17. századi össz-szláv egységről és testvériségről szóló víziókat (álljanak azok akár a katolikus egyház missziós törekvéseinek, akár a terjeszkedő orosz nagyhatalmi politikának a szolgálatában) egy erős dalmát-horvát kulturális küldetéstudat motiválta. Ennek középkori eredetű narratíva-toposza a déli szlávok északra vándorlása, a cseh, a lengyel és az orosz államot megalapító három testvér, Cseh, Leh és Rusz legendája volt, ld. erről Bogišič, 1997, 149–150 és az itt idézett forrásokat; Giovanna Brogi Bercoff, Il Pribevo e il 'Regno degli Slavi' di Mauro Orbini, in: „Ricerche slavistiche”, XXII–XXIII (1975–1976), 139–144. Ráttkayra már az is jellemző, ahogy a legendán módosít: a Memoriában a három testvér éppen az ő szűkebb pátriájából, Zagorjéból indul honfoglaló útjára. Annál pedig mi sem áll távolabb tőle, mint hogy a történetből bármiféle, hazája határain túlmutató aktuálpolitikai tanulságot vonjon le.