A Memoria által hivatkozott helyek: Tripartitum, III, 1–2 („Utrum quilibet populus vel comitatus ossit per se condere statuta?”); I, 13 („De donationibus regiis”). Az előbbi helyen Werbőczy a Ráttkay által kifogásolt terminuist (regna subiecta et incorporata) használja a hármas királyságra és Erdélyre egyaránt (Werbőczy, 1894, 477). A Tripartitum érvelése az újabb kutatások szerint is megfelel a valóságnak: „Szlavónia helyzete okkal állítható párhuzamba Erdélyével. Mindkét terület természetes földrajzi határokkal különült el a szűkebb értelemben vett Magyarországtól, mindkét területen tartományi jellegű különkormányzat alakult ki, s különállásukat számos társadalom-, intézmény- és jogtörténeti jelenség demonstrálja. Ennek ellenére azonban a Magyar Királyság (regnum Hungariae) fogalmába Erdély és Szlavónia egyaránt beletartozott.” (Zsoldos, 1997; a két országrész közigazgatási reformját, helyzetük párhuzamosként kezelését a szerző Béla hercegnek – a későbbi IV. Bélának – tulajdonítja, aki királyi hercegként 1220–1226 között Szlavónia, 1226–1235 között pedig Erdély különkormányzatának élén állott.) A logikai zavart természetesen az okozza, hogy Ráttkay, prekoncepciójának megfelelően, Szlavóniát külön királyságnak tekinti, s mint korábban rámutattunk, földrajzi határait igyekszik politikai határokként értelmezni.