Ráttkay nacionalizmusának közelebbi definiálása során (Klaniczay, 1987–88 mellett) az alábbi műveket tartottuk irányadónak a terminológia tisztázásához: National Consciousness, History, and Political Culture in Early-Modern Europe, id. kiad.; Concept of Nationhood in Early Eastern Europe, ed. Ivo Banac, Cambridge (Mass.), 1986; Benedict Anderson, Imagined Communities, London, 1983; John Breuilly, Nationalism and the State, Manchester, 1982; Szűcs Jenő, Nemzet és történelem. Tanulmányok, Bp., 19842 (német változat: Nation und Geschichte. Studien, Bp., 1981); Ernst Gellner, Nations and Nationalism, Oxford, 1983; The Invention of Tradition, ed. Eric Hobsbawm–Terence Ranger, Cambridge, 1983; Nationalism in Literature: Literature, Language, and National Identity, ed. Horst W. Drescher – Hermann Voelkel, Frankfurt am Main, 1989; Eric Hobsbawm, Nations and Nationalism since 1780. Programm, Myth, Reality, Cambridge, 1990 („Introduction”, 1–13);Richard Helgerson, Forms of Nationhood. The Elizabethan Writing of England, Chicago – London, 1992; Tamás Gáspár Miklós, Törzsi fogalmak, I, Bp., 1999 (franciául: Les Idoles de la tribu, Paris, 1991). A számtalan definíció közül idézzük most ez utóbbi szerzőét, aki a Kelet-Közép-Európában kibontakozott nyelvi-kulturális alapú, a jogfosztottság tudatától meghatározott, a társadalmat kozmopolita elitre és provinciális nemzeti elitre tagoló nacionalizmust szembeállítja a Nyugat-Európa fejlett régióit jellemző politikai alapú, a szabadságjogok kiteljesedésével párhuzamosan erősödő nacionalizmus-típussal: „A nyugati nacionalizmus rendszerint valamely politikai rend eszméjéhez kapcsolódott, amelynek relaizálását az adott nemzet küldetésének tekintették. A szabad individuum képessége arra, hogy törvényt adjon önmagának, társult a nép (the body politic) önrendelkezési (függetlenségi) igényével. A Habsburg-birodalomban a nacionalizmus kénytelen-kelletlen különállt a politikától, legalábbis az olykor filozófiai politikának nevezett jelenségtől, vagyis a nyilvános vitában és nyilvános érvekkel kialakított reformista vagy forradalmi törvényhozás jóvoltából növekvő szabadságtól”. Tamás Gáspár Miklós, A kétszáz éves háború, in: Beszélő IV, 7–8 (1999. július–augusztus), 31 (kiemelések a szerzőtől). Tanulmányunkban a Ráttkay művéből kibontható „közjogi” nacionalizmus koncepciójával a TGM által vázolt abszolutizmus-korabeli patthelyzet forrásvidékét kutatva arra igyekszünk rámutatni, hogy az odavezető folyamat nem volt szükségszerű és elkerülhetetlen: a Zrínyi Miklós környezetében formálódó politikai gondolkodás ebben a térségben is felmutatta az egészséges, politikai alapú nacionalizmus esélyét.