A század első felében a magyar országgyűlési iratok végig „regnum nostrum Hungariae et partes ei subjectae„– ről szólnak: CIH, 1608–1657, 44, 88 (1609); 94, 120 (1613); 122, 166 (1618); 170, 234 (1622); 236, 274 (16259; 278, 302 (1630); 306, 354 (1635); 370, 410 (1638); 414, 518 (1647); 522, 576 (1649). (Jóllehet II. Ferdinánd 1622-ben a horvát-szlavón rendek részére kibocsátott koronázási „Diploma assecurationis„-ában már az 'annexae' kifejezést használja, ld. Jura regni Croa, Dalmatiae et Slavoniae, id. kiad, II, Zagrabiae, 1862, 298.) Az 1655-i országgyűlésen és azután valóban csak elmozdulásról beszélhetünk, mert a szábor igénye – az országok tételes felsorolása – nem valósul meg, amennyiben a regnumokat név szerint nem sorolják fel a Lipót koronázásáról megemlékező 1655: 2. törvényben (CIH, 1608–1657, 582), viszont ettől kezdve következetesen elmarad a 'subjectae' szó, és fölváltja azt – szintén következetesen – a 'parte annexae', ami már megfelel Ráttkay eredeti intenciójának (ti. hogy Szent László a regnumokat „annexit” – csatolta – , de nem „occupavit” – elfoglalta –, ezért azok nem lehetnek „subjecta”, azaz alávetettek). Vö. CIH, 1608–1657, 578, 654 (1655); CIH, 1657–1740, 130, 216 (1659); 220, 256 (1662), stb.