Bartók 1968. 288–289.

(Az ég árnyékában Fenn az ég ajtajánál. De ki áll az ajtó alatt? Ott áll Péter, a templomi énekes És milyen munkát végez? Olvasott és igazolt, Igazolta a szenteket, Csak egyet nem igazolt, Az anya fiát. Abban a szétomlott kőben Ül az anya magába roskadva, Sóhajt és sír. És az anya könnyei Nagyok, nagyok mint az almák S oly nehezek, mint a toll. És a fiú a kőből beszélt: Amíg anyám, te sóhajtasz Nem repülhetek el innen, Míg anyám, nem fogsz elmenni Targoveci piacára, Targoveci piacán Nem szerzel magadnak Egy arany seprűt Ezüst szálakkal (?) És anyám, nem söpröd le Az ég peremét S a föld színét, Háromszor ütsz a kőre, Akkor innen elrepülök. Az anya söpörni kezdette Az ég peremét S a föld színét És háromszor a kőre ütött. A fiú egyszerre felrepült, Fel az égbe az angyalok közé, Isten székére Az atya jobbjára.)