Gondolat-tó

Tollamból nem jön tinta,
Ajkamon elhalt a szó.
Néha úgy érzem, mintha
Befagyna a gondolat-tó.

Sokat csónakáztam rajta,
De az evezőlapát most jégen koppan.
Fája hiába keményebb fajta,
A fagyott vízen kettéroppan.

Nincsen olvasztó tűz,
Kialudt a máglya.
Jégmadarakat már nem űz
Melegítő lángja.

Nappali sötét ül
A feneketlen tavon,
Melynek vize tovább hűl
A fagyott fényű napon.

De majd az ébredő
Tavasz sugarától,
Felolvad az éltető-
Tó jégnek uralmából.

Addig kétségek közt várok
Üresen, fagyottan;
S a tó közepén állok,
Elhagyatottan.