A jelen napjában égj!
Carpe diem! (Bakó Krisztának)

Álmodj őrülten, s az álmok
- Mint megannyi tébolyult, álnok
Gondolat - fonják körbe lényed,
Eltompítva vakító fényed.

De ha szíved sötétben gyorsabban dobog,
S az élet lángja benne erősebben lobog,
Csak álmodj! Ne törődj a fénnyel!
A jelen forró napjában égj el!

Hisz ha holnap hideg holdak várnak,
S az álmok szürke hamuvá válnak,
Csak benned fog égni parazsa a létnek,
S a fénysugarak akkor majd nyomodba se érnek!