Verseim

A szavak jönnek, mint puha pelyhek
mesebeli dunna fényes hasadékán,
a szavak feltörnek, mint izzó érintések,
szememből csordogáló selyemfényű lankán.

Áradnak a szavak habzó hullám-lepedőn,
arany patak fakad ajkam dallamán,
fűzérbe font szótag-lánc tekereg a heverőn,
betű-szirmok tapadnak testem hajlatán.

Vesszők közé szorul a gondolat-lánc,
a kettőspont sorompóján megszakad a tánc,
kérdőjelbe tömörül a kíváncsiság szeme,
a pontot megrengeti a kétkedés ereje.

Pörögnek a szavak egy szikrázó tölcsérből,
a sorok fröcskölnek mint robbanó töltetek,
máglya lobban bennem az isteni fényből,
létem minden szeletébe becsapódnak a szó-kövek.